Folytatódik a Kossuth Kiadó népszerű sorozata, amelyben a magyar és a világirodalom klasszikusai – Maupassant, Kipling, Mark Twain, Jókai, Krúdy s mások – ezúttal állathistóriákat mesélnek nekünk. A kínálat pazar, hiszen az állatvilág ámulatba ejtő gazdagságához csak az irodalmi állathősök változatossága mérhető. Hol az emberfölötti szeretet képeiben, hol az állatot tulajdonaként bitorló ember gúnyrajzában találkozunk velük, máskor misztikus, kísérteties világ képviselőiként, példázatos mesék figuráiként vagy űzött, megkínzott vadakként látjuk őket. Tolsztoj szívszorító sorsú lova, Kaffka Margit dédelgetett verébfiókája egyaránt a mi hasonmásunk, olvasóké.

Elza, az elárvult kis oroszlánkölyök, a nagysikerű Oroszlánhűség hőse volt, akit a szerző és férje „családtagként” nevelt fel és szelidített meg. Ez a könyv Elza életének további folytatását meséli el: „házasságát”, kölykeinek születését és felnevelését, betegségét és halálát, majd a kölykök további sorsát. A mesterséges környezetben felnőtt Elza sohasem vált „teljes értékű” oroszlánná, nem tudott visszatalálni a vadon törvényei közé. Az Adamson házaspár azt akarta, hogy a kölykök újra természetes életet éljenek. A fiatal állatokat a Serengeti-rezervátumban helyezték el. A felejthetetlen Oroszlánhűség folytatása!

A szerző férje, aki Kenya egy északi tartományában vadászati főfelügyelő, egy napon – félig önvédelemből és kényszerből, félig talán véletlenségből – lelövi a három alig néhány napos oroszlánkölykök anyját. A kölyköket felkutatja, és magához veszi. A két nagyobbat néhány hónapi nevelés után állatkertbe küldik. A harmadikat, a legkisebbet és leggyengébbet, Elzát, a házaspár felneveli. A kis oroszlánnal egész addigi életrendjük átalakul: mindenüvé viszik magukkal, hivatalos vadászútjaikra, szabadságuk idején a tengerhez… Az idő múlásával a kis oroszlán természetesen kifejlett, tökéletes példánnyá növekszik. Mit tegyenek vele? Bár eredetileg Elzát is állatkertbe szánták, mégis úgy döntöttek, hogy Afrikában tartják. A vadon ugyan rendszerint elpusztítja az emberi környezetben felnövekedett ragadozót, de Elza félig-meddig mégiscsak természetes környezetében nevelődött… A vadászati főfelügyelő és felesége nekivág a szokatlan kísérletnek: „visszavadítani” neveltjüket, s nem utolsó sorban „férjhez adni” őt… s mindezt, a kedves epizódok sorozatát, a nagy és izgató kísérletet annyi bájjal közvetíti az írónő (aki pedig nem hivatásos tollforgató), hogy valóban nem tudjuk letenni ezt a változatos és színes írást, amelynek végén a hűséges Elzát és körülötte forgolódó embereket, fehéreket és feketéket, egyaránt. Folytatása: Elza és kölykei.

A Shaba királynője az írónő utolsó könyve. Életének, kísérletének, vadvédelmi munkájának végső, 1976–1979 közé eső szakaszát foglalja magában. Penny, az árva leopárdkölyök 3 hónapos korában kerül Joy Adamsonhoz, aki szeretettel neveli és tanítja, s közben fáradhatatlanul keresi azt az ideális helyet, ahol fokozatosan visszavezetheti a szabad életbe. ezt a párducparadicsomot Észak-Kenya Shaba Rezervátumában találta meg a szerző. A könyv nemcsak Penny, a fiatal nőstény leopárd életét, kalandjait mutatja be, hanem a Kelet-Afrika akácialigetekkel tarkított szavannáinak lakóival, életével is megismertet.

AMIKOR az ember felelőtlen kísérleteket végez állatokon, ne csodálkozon, ha a dolog kicsúszik az irányítása alól. Ez történik egy brit laboratóriumban, ahol szigorúan titkos biológiai kutatómunka folyik. KÉT kísérleti állatnak sikerül megszökni, és a szabadságvágytól vezérelve kóboréletbe kezd az északnyugat-angliai tóvidék gyönyörű tájain. Idilljüknek ismét az emberek beavatkozása vet véget: mivel a KUTYA alapvetően húsevő, a környéken eltünedező birkák először a gazdákat riasztják, majd megjelenik a hatóság is, és híresztelni kezdi, hogy a szökevények egy veszélyes biológiai fegyvert hordoznak magukban. A két kutya tehát újra menekülőre fogja, és csupán egyetlen barátban bízhat, egy agyafúrt rókában, aki minden kelepcéből ismeri a kiutat. Az izgalmas hajsza ezzel ELINDUL… A többszörösen díjnyertes angol szerző világszerte ismertté vált könyveivel, melyek közül többet meg is filmesítettek. Történeteiben az állatszereplők szájába emberi szavakat ad, hogy így mondjon véleményt nemcsak róluk, de rólunk, emberekről is. Ez a megkapó története több hónapot töltött a New York Times bestsellerlistáján, és kétség sem férhet hozzá, megérdemelten.

Amikor Lawrence Anthony dél-afrikai természetvédőt arra kérték, fogadjon be egy „rakoncátlanul” vad elefántcsordát a zuluföldi vadrezervátumába, a józan ész azt súgta neki, hogy ne tegye. Ám az állatok számára Anthony jelentette az utolsó esélyt: ha ő nem nyújt nekik menedéket, kilövik őket. Anthony befogadta a csordát, és az évek múlásával maga is az elefántcsalád része lett. Miközben azért küzdött, hogy megnyerje az állatok bizalmát, rájött arra, mennyi mindent tanult tőlük életről, hűségről, szabadságról. Az Elefántsuttogó szívet melengető, izgalmas, mulatságos és felemelő krónikája mindannak, amit Anthony e hatalmas testű, ám mélyen érző teremtmények mellett átélt és megtanult. A felejthetetlen emberi és állati portrékat felvonultató egzotikus történet kötelező olvasmány minden állatbarát és kalandvágyó olvasó számára.

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer vadászt szimpatikusnak, vadásztörténeteket nem visszataszítónak találjak. Rick Bass történeteit érdemes meghallgatni. Bölcsesség van bennük, igazi természetszeretet, egy értelmiségi felelősségtudata, és hozzá Bass, mint minden rendes ember, kutyabolond, kóbor korcsok megmentője és telivér vadászkutyák szerelmese. Colter hozott össze minket, a kajla kutya. Bass vadászott vele, és könyvet írt róla, én fordítás közben szerettem meg.

Ki ne szeretné tudni, mi jár a macskák fejében? Hogyan szeretnek, veszekednek vagy beszélgetnek egymással, és főleg mit gondolnak rólunk, emberekről? Oya Baydar varázslatos regénye az ő világukba nyújt bepillantást egy maroknyi macska történetén keresztül, akik a gazdáik ruháiba rejtett szagleveleken keresztül tartják egymással a kapcsolatot. Megbeszélnivaló pedig bőven akad, hiszen gazdáik az 1980-as katonai puccs után Nyugat-Európába menekült baloldali török értelmiségiek, akik a 90-es évek elején tehetetlenül nézik a szocializmus bukását, átértékelve mindazt, amiben fiatalon annyira hittek. Sokan az új Törökországba való hazatérésen töprengenek, és persze azon, hogy új életükbe magukkal vigyék-e a macskáikat…

Megindító, kedves, illetve humoros történetek kutyákról, macskákról, lovakról, farkasokról és egyéb két – vagy négylábúakról mindazoknak akik szeretik az állatokat, és azoknak, akik nem – azért, hogy megkedveljék őket.

A család kedvence, a magányos ember társa, őrző, védelmező, de ha kell játszótárs – mindezek a jellemvonások csak egyetlen állatra illenek: a KUTYÁRA. Kötetünkben híres emberek vallanak e különös jószágról. A riportokban olyan országos hírességek szólalnak meg, mint a szomszédok kedvelt nagymamája: Komlós Juci, Udvaros Dorottya, Béres Ilona, Kállai Ferenc, Pécsi Ildikó, Mensáros László, Rátonyi Róbert, Bessenyei Ferenc, Németh Marika, Agárdy Gábor, Szabó Ferenc, Kibédi Ervin stb. Az élvezetes riportokat tucatnyi klasszikus kutyatörténet egészíti ki. Kutyameséivel Ady Endre, Kosztolányi, Tersánszky, Hunyadi Sándor, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond szórakoztatja az olvasót.

Jane egyszerre veszíti el a férjét és imádott kutyáját, ráadásul ugyanabban a végzetes betegségben, de bármilyen gyalázatos is (mondaná az anyósa), a kutyáját sokkal jobban gyászolja. Miután végigszenvedi a temetési szertartásokat (egyiket amiatt, mert kényelmetlen a magas sarkú cipő, a másikat amiatt, mert a kisállattemetőből hazafelé a beagle már nem fog ott ülni mellette az anyósülésen), és elcseni férje hamvainak egy részét, hogy majd a tengerbe szórja őket egy hawaii szigeten, elhatározza, hogy visszaköltözik szülővárosába, San Diegóba, ahol várja őt az óceán és a legjobb barátai. Azonban a sors úgy hozza, hogy ideiglenesen nagybátyja isten háta mögötti panziójában kell dolgoznia, amit tiszta szívből utál (kivéve a sütést). És bár szilárdan elhatározza, hogy nem kell több kutya, a sors ismét helyette dönt, és egy különleges kóbor kutyát, Maybet sodorja az útjába.

Pierre Boulle több mint negyvenöt éve megjelent dermesztő regénye a mozi történelmének egyik legnagyobb sci-fi története. Az 1968-as filmklasszikust több folytatás és tévésorozat követte, most pedig itt van a legújabb adaptáció, Tim Burton rendezésében. A nem túlságosan távoli jövőben három űrhajós ér földet egy bolygón, ami teljesen olyan, mint a Föld. Buja erdők borítják, mérsékelt éghajlatú és a levegője is belélegezhető. De hamarosan kiderül, hogy ami paradicsomnak látszott, valójában valami egészen más…

Amikor James Bowen egy sérült, vörhenyes szőrű, kóbor macskát talált egy folyosón, még fogalma sem volt arról, hogy az élete mennyire meg fog változni. James egyik napról a másikra élt London utcáin, és biztosan tudta, hogy amire végképp nincs szüksége, az egy háziállat. Mégsem tudott ellenállni a meghökkentően intelligens kandúrnak, akit befogadott, és gyorsan el is keresztelt Bobnak. Gondos ápolásának köszönhetően Bob lassan visszanyerte az egészségét, James pedig készült útjára engedni az állatot – úgy hitte, soha többé nem látják viszont egymást. Bobnak azonban más elképzelései voltak. Ők ketten hamarosan elválaszthatatlanok lettek, s komikus – alkalmanként kockázatos – kalandjaik fokozatosan átalakították az életüket. Így segítettek egymásnak abban, hogy zaklatott múltjuk sebei lassan begyógyulhassanak.

Három állat – két kutya és egy macska – útnak indul a kanadai rengetegben. Háromszáz mérföldet tesznek meg ember nem járta erdőségeken, mocsarakon, megáradt folyón keresztül, vadállatok között, hogy szeretett gazdáikhoz hazatérjenek. Életveszélyes kalandokba keverednek, de leleményességük, bátorságuk és összetartozásuk átsegíti őket minden akadályon. Történetüket huszonegy nyelvre lefordították és Walt Disney filmet készített belőle.

Minden kutya a mennybe kerül… kivéve, ha elintézetlen feladatuk maradt itt, a Földön. Lenyűgöző történetünk főszereplője, egy aranyos kutyus nem egy, de több életen keresztül próbál meg rájönni arra, hogy mi is az élete célja. A Kutyás történet más, mint a többi megszokott, cuki kis kutyusokról szóló megható regény. Az élet legalapvetőbb kérdésére keresi a választ: miért vagyunk itt? Hősünk, Béni maga is megdöbbenve tapasztalta, hogy lenyűgöző szépségű, aranyló szőrű kiskutyaként született újjá, miután végigélte egy korcs, kóbor kutya tragikusan rövid életét. Az új lehetőséget kihasználva eljut a nyolcéves kisfiú, Ethan ölelő karjába. Együtt számtalan lélegzetelállító kalandot élnek át, és közben Béni megtanulja, hogyan legyen jó kutya. Hősünk kalandja azonban nem ér véget azzal, hogy egy szerető család kedvenc háziállata lett. Ismét újjászületik, és vaksin pislogó kölyökkutyaként megint csak azt szeretné kideríteni, hogy képes lesz-e valaha is rájönni a létezése értelmére. Béni története szívet melengető, lényeglátó, és gyakran elképesztően mulatságos olvasmány. A Kutyás történetben nem csupán négylábú barátunk számos életének megrázó és mulatságos kalandjait ismerhetjük meg, de feltárul előttünk az is, ahogy egy kutya látja az emberi viszonyokat. Megismerhetjük, hogy milyen erős kötelék fűz minket legjobb barátunkhoz. A megragadó és magával ragadó, gyönyörű történetből kiderül, hogy a szeretet halhatatlan, hogy hűséges barátaink örökre itt maradnak velünk, és hogy a földkerekségen minden teremtmény azért született, mert megvan a maga oka, mert értelme van az élhetésének. Folytatása: Egy kutya négy útja.

Buddy jó kutya. Miután számtalan kalandos életen át kereste küldetését, Buddy immár biztos benne, hogy végre megtalálta, és teljesíti is azt. Mégis valahányszor végignézi, ahogy az eleven Clarity újból és újból bajba kerül, Buddy meggyőződik róla, hogy a lánynak szüksége van saját kutyára. Amikor Buddy újjászületik, repes az örömtől, mikor Clarity, akiből azóta érdeklődő, de problémás tini lett, magához veszi. Azonban hirtelen elválasztják őket egymástól, és a kutya kétségbeesik – vajon ezentúl ki viseli Clarity gondját? Elbűvölő és szívmelengető történet tárul az Olvasó elé reményről, szeretetről és végtelen odaadásról. A Dog’s Journey felveti a kérdést: vajon mi emberek gondoskodunk-e házi kedvenceinkről, vagy inkább ők mirólunk? A regény több, mint egy újabb kedves kutyás könyv – az örök hűségről és az akadályokat leküzdő szeretetről szól. Előzménye: Egy kutya négy élete.

Megindító, kedves, illetve humoros történetek kutyákról, macskákról, lovakról, farkasokról és egyéb két- vagy négylábúakról mindazoknak, akik szeretik az állatokat; és azoknak, akik nem – azért, hogy megkedveljék őket.

„Megindító, kedves, illetve humoros történetek macskákról, – mindazoknak, akik szeretik ezeket a bohóckodó, barátságos, ragaszkodó és mégis oly önálló teremtéseket, és azoknak, akik nem – azért, hogy megkedveljék őket. "

A macskalélek egyszerre kiszámíthatatlan és kiszámítható. Ellentétek jellemzik: cica és tigris, hűséges családtag és önálló, öntörvényű személyiség, szeretetet ad és elvárja, hogy feltétel nélkül szeressék, féltékeny és önfeláldozó, figyelmes és önző. A Szerelmetes macskáim történetei, többek között A zenekedvelő cirmos, a Biztonsági gyerekzár, A nagybácsik, az Edzőtábor Szuszinak megható és humoros formában mesélik el mindezt.

Mit tehet az az angol háziasszony, akinek három gyermeke már kirepült a családi fészekből, férjét infarktussal kórházba szállítják, s ő sikertelenül próbálkozik mindenféle módon, hogy létfenntartásukat biztosítsa. Mi egyebet, minthogy beköltözik egy vidéki nagy házba, és kutyapanziót alapít a nyaralni induló gazdik kedvenceinek. A kutyusok sora idővel más árvákkal is bővül, feltűnnek papagájok, kecskék, olykor egy-egy malac, szamár, avagy egy rókakölyök is. És jönnek egymás után a legkülönbözőbb kutyatulajdonosok, s velük és rajtuk keresztül bomlik ki Diana Cooper bűbájos egyénisége, megkapó és sokoldalú humora és életszeretete.

Egy újabb macska volt az életben a legutolsó dolog, amire Gwen vágyott. Pont elég gondja volt a már meglévő kettővel, nem beszélve az elkeserítően alulfizetett állásáról, és az épp darabokra tört szívéről. Ekkor hívta fel az állatorvos a megható történettel egy háromhetes vak kiscicáról, akit betegsége miatt eldobott a gazdája. Szerelem volt az első látásra. Gwent mindenki figyelmeztette, hogy Homér világéletében visszamaradott lesz, soha nem válhat olyan önállóvá és játékossá, mint a többi macska. De a kiscica, akiben senki nem hitt, hamarosan egy másfél kilós dinamóvá vált, egy kisördöggé, akinek óriási szíve van, és nem ismer akadályt. Homér tántoríthatatlan hűsége, határtalan szeretete és vidámsága segítette Gwent abban, hogy változtasson az életén. És mire rátalált a férfira, akit mindig is keresett, megtanulta a legfontosabb leckét is: a szeretet olyasvalami, ami szemmel láthatatlan. A könyv egy különleges macskának és gazdájának derűs története. Osvald Éva könyvtáros ajánlásával.

Az ismert pszichológus és újabban kutyaszakértő, Stanley Coren három évtized alatt tisztességes mennyiségű történetet gyűjtött össze, melyek egy részét jellegzetesen bájos modorában már megosztotta velünk korábbi nagy sikerű könyvében. Ezúttal a Mancsnyomokban maguk a történetek kerültek középpontba, és az olvasóknak abban az örömben lehet részük, hogy teljes, hígítatlan valójukban kerülnek eléjük Coren leletei. E könyv a kutyai nagyságot élteti, miközben a történelem híres alakjairól olvashatunk benne frenetikus történeteket. Az ember „legjobb barátja” a háborútól a művészetig minden küzdelmünkben és sikerünkben részt vesz, sőt sokszor ő vezet minket a helyes útra. Míg a történelem nagy alakjai a szín közepén masíroznak, Coren a hátsó bejárathoz vezet minket, szeretettel kiválogatja a kutyavilág gyöngyszermeit, és a rivaldafénybe helyezi őket. Élénk képet rajzol nekünk a fontos történelmi személyiségek négylábú társairól, akik gazdájuk életének megváltoztatásával közvetlen hatást gyakoroltak a világ sorsának alakulására. Pánczél Edit könyvtáros ajánlásával.

A detektívregény-irodalom klasszikusának, az 1929-ben elhunyt Sir Arthur Conan Doyle-nak legsikerültebb regényét tartja kezében az olvasó. Főhőse, a legendás hírű, nagyszerű detektív, az immár fogalommá lett Sherlock Holmes ebben a regényben „földöntúli” erőkkel veszi fel a harcot. Legalábbis ezt tartják mindazok, akik hisznek a Baskerville családra nehezedő átokban és a devonshire-i lápvidéken pusztító szörnyeteg létezésében. Sherlock Holmes és barátja, Watson doktor azonban nem hisz az efféle babonás elképzelésekben. Bűntényre gyanakszanak, és nem ok nélkül.

A szerző nevét igen jól ismeri az egész magyar olvasóközönség, nagy népszerűségnek örvendenek vidám regényei, amelyekben fontos szerepet játszanak az állatok. Gyermekkorának öt esztendejét töltötte Korfuban, a mediterrán állatvilág egyik paradicsomában, ott lett még kiskamasz fővel buzgó kutatója mindannak, ami csúszik- mászik, röpül, és szőre, tolla, pikkelye vagy páncélja van. Már felnőtt természetbúvárként, miután részt vett számos expedícióban, amely más állatkertek számára hozott haza állatokat, tesz szert a magáéra: rokoni megdöbbenésére valóra váltja gyermekkori álmát. Erről szól ez a lenyűgözően érdekes és mulatságos könyv, amelyet haszonnal forgathatnak fiatal és felnőtt olvasóink egyaránt.

„Az ágakon közeledett felém a homályban, átható tekintetű kerek szeme izzott, kanálforma füle, akár a radarernyő, ide-oda járt, mindegyik külön-külön, a maga akaratából, fehér bajsza rezgett-mozgott, akár a szenzor, fekete mancsa, vézna, hegyes ujjaival – a harmadik fantasztikusan hosszú volt – kényesen kocogtatta előrehaladtában az ágakat, mintha csak zongorista játszana egy különlegesen bonyolult Chopin-etűdöt.” Így írja le Gerald Durrell megismerkedését a „véznaujjú maki”-val, a madagaszkári őserdő mélyén rejtőzködő legendás „áje-áje”-val. Ez a nagy fülű, bánatos szemű, hosszú ujjú állatka ma már csak kis kolóniákban él. Gerald Durrell – ezúttal is – azzal a szándékkal indult expedícióra, hogy Madagaszkáron találjon és összefogjon néhány pár áje-ájét, majd Jersey szigeti híres állatkertjében tenyészkolóniát létesítsen, s ezáltal ezt az állatot is megmentse a kipusztulástól. Durrell könyve élvezetes olvasmánya a laikus olvasónak is; „Gerry” angyali humorral írja le a magadaszkári zomá-t, az óriási piacot csakúgy, mint a bennszülöttek mulatságait, mindnenapi életüket, különös ételeiket és mágiájukat – és persze mindenekfelett az állatvilágot. Nemcsak a „sztár”, a véznaujjú maki szerepel a könyvben, hanem az ugyancsak antropomorf tulajdonságokat felmutató más, őshonos élőlények – teknősök, ugrópatkányok és egyéb állatfajták –, no meg persze az expedíció bel- és kültagjai, különféle nemzetek fiai csakúgy, mint a szeretettel megrajzolt bennszülöttek, akik oly sokat segítenek Gerrynek, feleségének, Lee-nek, meg az egész expedíciónak.

Mit lehet tenni, ha Angliában mindig esik az eső, köd van, mindenki náthás, és Margo pattanásai nemhogy elmúlnának, hanem egyre sokasodnak?… A megoldás: át kell költözni melegebb ég alá, pontosabban a görög szigetvilág paradicsomi fészkébe: Korfura. A nem is kissé excentrikus Durrell család tagjai – a gondterhelt konyhaművész mama, és gyermekei: a kiterjedt baráti körrel rendelkező és rosszkedvű író, Larry: a fegyvergyűjtő és -szakértő Leslie: a szerelmes hajlandóságú Margo, végül pedig – de nem utoljára! – minden rendű és rangú élőlény szenvedélyes barátja: Gerry – mind megtalálják a hajlamaiknak legjobban megfelelő éghajlatot és elfoglaltságot ezen a gyönyörű szigeten, ahol csodával határos módon mindig sikerül emberi és nem emberi állatseregletüket újabb, egyre érdekesebb példányokkal gyarapítani… Osvald Éva könyvtáros ajánlásával.

Gerald Durrell, a Családom és egyéb állatfajták világhírű szerzője, a Madarak, vadak, rokonok lapjain a kedvesen bolondos család – a gondos és gondterhelt mama, az örökké elégedetlen Larry (nem is beszélve hóbortos barátainak kimeríthetetlen köréről), a fegyverek szakértője: Leslie, és a szerelmetes természetű Margo, végül pedig, de nem utoljára, minden rendű és rangú állatnak fáradhatatlan pártfogója: maga Gerry – korfui kalandjainak újabb csokrát nyújtja át, a napsütötte görög sziget dús díszletei között, idilli békében, távol a világ zajától.

„… már kétéves koromban egészen határozottan és egyértelműen eldöntöttem, hogy egyes-egyedül az állatok tanulmányozásával akarok foglalkozni. Serdülőkorom végére már szemernyi kétségem sem volt, mi akarok lenni: egyszerűen állatokat akarok gyűjteni állatkertek számára, és később – miután ilyen módon meggazdagodtam – saját állatkertet alapítani.” Számos, magyarul is megjelent könyvéből tudjuk már, hogy ezt a korán született elhatározását Gerald Durrell nagy sikerrel valósította meg. Ebben a vidám és roppant tanulságos könyvében arról az esztendőről számol be, amelyet sihederfővel töltött el az angliai Whipsnade nagy szabadtéri állatkertjében, hogy az egzotikus vadállatokkal való bánásmódot egyszerű állatápolóként kitanulja. Életem értelme címmel is megjelent.

A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül, ám ez csak akkor igaz, ha nem kezdjük isteníteni őket. Megvan a magukhoz való eszük és bölcsességük. Találkoztam jó kutyákkal, és rossz kutyákkal, butákkal és intelligensekkel, de soha nem voltam kutya nélkül. Ahogyan a görögök mondják, egy ház nem otthon addig, míg fecske nem fészkel az eresz alá, ugyanúgy azt tartom, hogy egy ház attól lesz otthon, ha van benne kutya. Úgy vélem, ez a könyv ékesen bizonyítja, milyen hihetetlenül sokoldalú és elbűvölő állatok a kutyák. Olvassák és élvezzék e néhány történetet, a legkiválóbbakat azok közül, amelyeket kutyákról valaha is írták. /Gerald Durrell/

Gerald Durrellt – családostul, állatostul – jól ismerik a magyar olvasók. Ezúttal „feleség-nézetből” ismerkedhetünk meg vele: első felesége, Jacquie Durrell élvezetes, csevegő stílusban meséli el megismerkedésük, nem kevéssé viharos házasságuk, közös állatgyűjtő útjaik (és az utak során megismert temérdek emberi csudabogár) lenyűgözően mulatságos történetét. A könyv vonzerejét csak fokozza, hogy a szerző szövegéhez a mű középponti alakja és egyben kipellengérezett áldozata, Gerald Durrell fűz hol csípős, hol simogató – de mindig szellemes lábjegyzeteket.

Ősidők óta léteznek olyan csodálatos képességgel megáldott emberrek, akik belelátnak a lovak lelkébe. Hangjuk lecsillapítja a megvadult állatokat, érintésük begyógyítja lelki sebeiket. Suttogóknak nevezik őket. Egy ilyen férfi miatt teszi kockára fényes karrierjét és házasságát, s utazza át fél Amerikát a lányával egy anya. Kétségbeesett helyzetében tőle várja, hogy helyreállítsa lovuk – és az egész család – lelki békéjét. Zarándok, a ló és Grace, a kislány szörnyű balesetet szenvedett. Grace örök életére megrokkant, és fájdalmas, ellenséges hallgatásba menekült. Zarándok dühöngő vad állattá változott, orvosai az elaltatását javasolták. De Grace anyja, Annie érzi, hogy kettejük sorsa elválaszthatatlanul összefonódott, és ha a ló elpusztul, a kislányban is meghal valami. A suttogó birodalmában, a végtelen kék ég alatt es a hósipkás hegyek között mindannyiuk élete fordulóponthoz érkezik. A világhírű regényből Robert Redford és Kristin Scott Thomas főszereplésével készült nagy sikerű film.

Egy elbűvölő történet gyerekeknek és felnőtteknek Francescóról, a macskáról és gazdájáról, a bíborosról, aki később pápa lett.

Az író állathősei közt talán a legkedvesebb ez a kalandos sorsú kis pulikutya. Pusztai terelő kutyaként boldogan csaholva végzi a dolgát a nyáj őrzésében, hűséggel követve gazdija minden intését. Egy napon azonban elszakad a pusztától, új és új kalandokba keveredik, belekóstol még a cirkuszi mutatványosok világába is. Szíve és ösztöne azonban végül is visszavezérli természetes környezetébe az öreg juhászhoz. Az író nagy beleérző képességének köszönhetően Bogáncs mindnyájunk barátja és kedvence lesz. Kálóczi-Bognár Ágnes és Pánczél Edit könyvtárosok ajánlásával.

Ci-Nyi az író egyik legjobb műve, egy részegeskedő özvegy egér története, aki egy öreg pincében lakik és egyszer véletlenül belekóstol a kiloccsant borba. Ettől fogva barátja lesz a pince három vendégének. A kis egér a maga módján osztozik az emberek gondjában-bajában.

A folyó fölött emelkedő magaspart barlangjaiban emberemlékezet óta baglyok élnek. Az egymást váltó nemzedékek mindig ide hordják zsákmányukat, itt költik ki és nevelik fel fiókáikat, engedelmeskedve a bagolyélet sok évezredes törvényeinek. De sorsuk összefonódott az e tájon élő emberek sorsával is, a tatárjárás, a török hódoltság, a szabadságharc néhány jelenete ott tükröződött nagyra nyitott, figyelő szemükben. Ebben a folyóparti barlangban született Hú is, itt táplálták szülei, de mielőtt kirepülhetett volna, megjelent a barlangban az ember, és magával vitte Hút és két testvérét. Ezzel kezdődik a történet, melynek során Hú sok különös tapasztalatot szerez az emberek világában, míg végül a második világháború kitörésekor visszanyeri szabadságát.

Megsebesül egy gólya, nem tarthat a többiekkel Afrikába. Hogyan veszi gondjába az ember, hogyan szokik össze a háziállatokkal, hogyan vészeli át a telet, milyen ösztönöket ráz fel benne a tavasz és a nyár – ezt mondja el vonzóan és költőien Fekete István, a természeti világ és falusi élet avatott ismerője. Nemcsak a vadon élő és ősidők óta emberhez szelídült állatok találkozásáról van szó azonban. Nemcsak a házörző kutya, a csacsi és a ló meg a tehén tárgyalja meg életének apró-cseprő gondját és baját Kelével, a sérült szárnyú és következésképpen túlzottan érzékeny, szilajul gyanakvó gólyával. Itt az ember is a természet egészének szerves részeként él falusi környezetében. Osvald Éva könyvtáros ajánlásával.

Lutra, a pompás vidralegény, elhagyja vízalatti otthonát, kalandos vándorútra indul s bekerül az emberi környezetbe. A magányos vidra találkozása a civilizált világgal, Fekete István egyik legnagyobb írói remeklése. Megismerjük a kötetből Lutra eredeti környezetét is, a folyók, tavak, nádasok állatvilágát. Buzsicsné Szabó Eszter könyvtáros ajánlásával.

A rókalyuk folyosója tágabb lett, és a pitvaron túl, mint egy teknő, öblösödött a kamra, ahol halkan szuszogott a rókakölyök. A szőrös gomolyag mozogni kezdett, orra kutatva emelkedett a levegőbe… „Vuk lesz a neve, mint öregapjának, ki első volt a nemzetségben. Vuk, ami annyit jelent, hogy minden rókának félre kell állni az útból, ha vadászatra indul.” Az író igen népszerű állatmeséje a kisróka felnőtté válásáról szól; a rögös utat bejárva Vuk a Simabőrű Ember méltó ellenfele lesz.

"Sokat tanakodtak, mi legyen az új családtag neve, míg végre megegyeztek a büszke névben: legyen Snipp, mert ez rövid és mindennapi használatra megfelelő név, Fidelius, mert remélik, hogy megbízhatnak benne, és végül Rókafalvi, ami jól hangzik és előkelő származásra mutat. szóval: rókafalvi Snipp Fidelius. Snipp éjszakára párnázott kosarat kapott, nappalra pedig takarót, melynek négy sarkán címer ékeskedett. Nyakörvet és szerszámot is kapott, és megtanult az öreg, kövér kutyussal egy vezetéken járni. Snipp a fejlődés kezdetén állott; lába még megjárta, olyan volt, amilyennek lennie kellett: a mellső hajlított szekrényláb, a hátsó rendes kutyaláb. Teste kis vörös táskához hasonlított, amilyent bevásárláshoz használnak. de a szeme ragyogó barna és okos! Ha a világ nem tetszett neki, mélységesen bánatos kifejezése, ha minden a kis Snipp kedve szerint történt, eleven, ragyogó frissessége mutatta, milyen értékes tartalom van a kis vörös zacskóban: igazi, hamisítatlan kutyalélek." A Snipp, a nagy vadász dakszliregény. Sokszor mulatságos, izgalmas, hiszen Snipp kölyökkorában kedves és játékos kutya, de későbbi kalandjai szenvedélyes vadásztermészetéhez méltóak.

A világhírű, tragikus sorsú Kheopsz még ma is a világ leghíresebb mentőkutyája, aki hol alpinisták életét, hol pedig a mexikói földrengés áldozatait – gyerekeket és súlyosan sérülteket – mentett meg a biztos haláltól. Filmek sora mutatta be különleges képességeit, ezek közül nem egy a nálunk is fogható nyugati csatornák műsora. A kiváló mesélő, Georges Fleury ezúttal különös módon figyel arra, hogy a mentőkutya történetei során elsősorban az állat rendkívüli képességei kerüljenek a középpontba. Így derül ki, hogy Kheopsz az egyetlen kutya,m aki már egészen kicsi korában önszorgalomból tanult, mindig újra és újra kezdte a gyakorlatot, mindaddig, amíg tökéletesen meg nem oldotta a a feladatot. A könyvben szép számmal vannak izgalmas, majdhogynem hátborzongató történetek, üldözéses és életveszélyes jelenetek és kalandok. A megható és kedves történetek hőse, a francia állami kitüntetés birtokosa bizonyára minden kutyakedvelő kedvence lesz Magyarországon is.

A királyi termetű, remek szimatú német juhász, Pyrrhus, Vic, a vidám pireneusi juhászkutya, Lesko, Vox és még sokan mások… ők a társai és barátai Francois Rostollandnak, a brianconi országos mentőkutyaképző iskola megteremtőjének, akinek lenyűgöző, teljesen az állatok szeretetének szentelt életét meséli el Georges Fleury ebben a könyvében. Kokó, a tréfacsináló holló, „aki” mindent ellop, ami a „csőre ügyébe” kerül… A lavina áldozatainak megmentéséért küzdő, jeges havat kaparó kutyák… Az 1990-es mexikói, örményországi és iráni földrengések. A juhászkutyák, amelyek egy pizsama megszimatolása alapján megtalálják az elveszett fiút. A kábítószer és a robbanóanyag rejtekhelyét felfedező nyomozókutyák… A Pyrrhus, Lesko és a többiek az álllatok életének kedves, drámai és mulatságos epizódjait mesélik el. Soha nem írtak még meghatóbbat és igazabbat négylábú és szárnyas barátainkról. Georges Fleuryt a háborús történetek vitathatatlan mesterének ismerték el Baroudeur című híres regényének megjelenése után. 1989-ben adta ki Kheopsz című, egy rendkívüli német juhász életéről szóló, bestsellerré vált könyvét, majd 1990-ben a Koumbalát, amely elnyerte a „Harmincmillió Barátunk” irodalmi díját.

Jackson Galaxy az Animal Planet népszerű sorozatának macskaguruja, leginkább egy motoros banda tagjára emlékeztet, mégis különleges képességgel rendelkezik: nem létezik a világon olyan zűrös cica, akivel ne tudna „szót érteni”, és akinek ne tudna segíteni – az állatok idegileg kikészült gazdáiról nem is beszélve. Most megjelenő könyvében Jackson Galaxy elmeséli tizenhárom éven át tartó barátságának történetét Bennyvel, egy kistermetű, rövidszőrű, szürke-fehér kandúrral, illetve tanácsokat és tippeket ad, hogyan élhetünk egy fedél alatt, harmonikus kapcsolatban nehéz természetű kedvenceinkkel. Jackson Galaxyt többek között nevezték már macskaidomárnak és macskapszichológusnak is. Egyedülálló „Cat Mojo” módszerével segít rávilágítani a macskatulajdonosoknak, miért viselkedik úgy a kedvencük, ahogy. Galaxy tanácsadóként dolgozik, és „Cat Mojo” órákat tart magánembereknek valamint menhelyi dolgozóknak. Célja, hogy beszüntessék az egészséges menhelyi állatok elaltatásának gyakorlatát. Los Angeles mellett él három cicájával, Caroline-nal, Chippyvel és Velouriával, valamint kutyájával Rudyval.

A világhírű csimpánzkutató új könyvéből megtudhatjuk, hogyan próbál a természet alkalmazkodni napjaink megváltozott körülményeihez, és megismerhetünk néhány olyan férfit és nőt, akik elszántan és a nehézségekkel nem törődve, akár hosszú évtizedeken keresztül dolgoznak azért, hogy egyes állatfajokat megmentsenek a kihalástól. Jane Goodall magával ragadó stílusú könyve mindannyiunkat ráébreszt arra, milyen sokat számít akár egyetlen ember szenvedélye és kitartása, és mennyi mindent tehetünk akár mi magunk is a természet sokszínűségének megőrzéséért.

„A kiváló francia írónő legújabb `ciccológiai` könyvében macskagazdik olyan megfigyeléseit gyűjtötte össze, amelyek hasznára lehetnek azoknak, akik még csak most forgatják a fejükben, hogy összekötik az életüket egy cicával, és azoknak is, akiknek ugyan már van macskájuk, de fogalmuk sincs arról, mire számíthatnak vele kapcsolatban.”

Marley imádni való. Marley elviselhetetlen. Marley nélkül nem lehet élni. Marleyt azonnal el kell tüntetni. Mindez igaz. Marley a világ legrosszabb kutyája, akit gazdái, John Grogan újságíró és felesége Jenny kölyökkorában vásárol. Hogyan lehet egy labrador, a legkezesebb és legszelídebb munkakutya ilyen nevelhetetlen? Ezt nem érti a fiatal házaspár sem. A Marley meg én egy gazdi könyve felejthetetlen kutyájáról mindenkinek, akinek volt valaha kutyája, vagy legalább vágyott rá. Aki még e humoros, pergő, személyes és megható történet elolvasása után is akar kutyát, az felkészülten vághat bele ebbe az egész életre szóló kalandba. Buzsicsné Szabó Eszter könyvtáros ajánlásával.

Bár nem szívesen beszél emlékeiről, ezek makacsul megülik a kilencvenegynéhány éves Jacob Jankowski elméjét. Emlékek saját fiatalkoráról, amikor a sors egy roskatag vonatra vetette, melyen a Benzini testvérek világhíres cirkusza bolyongott Amerikában. Emlékek egy olyan világról, amelyet szörnyszülöttek és bohócok népesítettek be, amely tele volt csodákkal, dühvel, szenvedéssel és szenvedéllyel; egy világról, amelynek megvannak a maga logikátlan szabályai, sajátos életformája, s ahol a halál is a maga módján kopogtat. A cirkusz világa ez, amely Jacob Jankowski számára egyszerre jelentett megváltást és pokoljárást. Jacob azért került be ebbe a világba, mert elhagyta a szerencséje. Árván és egyetlen garas nélkül nem tudta, mihez kezdjen, mígnem rá nem talált erre a gőzerővel hajtott „bolondok hajójára” a nagy gazdasági világválság idején.

Most a póráz másik oldalán lévő emberről tesz ironikus kijelentéseket egy Buster néven elhíresült eb, amikor kimondja , hogy a kutyák nem ajándékozásra valók, s hozzáfűzi, hogy a kutyák egy életre szólnak, nemcsak karácsonyra. És ez a derűs, néhol sértődött, néhol fölényes hangnem uralja a Buster naplója c. regényt éteri „antropomorfizmussal ” átitatva. Akárhogy is vesszük igazi fejlődés lélektani regényt olvashatunk egy fiatal bullterrier szocializációjáról, melyben Rousseau Vallomásai-nak megragadó őszintesége keveredik Wittgenstein kérlelhetetlenségével, elkerülve Jack London szentimentalizmusát és az Eric Knight által megírt Lassie heroikus odüsszeiáját, csak kutyafuttában érintve a Buster által óhajtott pikareszk formát. Az élet nemcsak a postások megkergetéséről szól Buster szemszögéből, aki a mediatizált angolszász világban a St.James parkban örök életre szóló hírnevet szerzett a királynő libájának kivégzésével. Buster az angol közélet részese lett, többen ismerik nevét, mint gazdájáét. Önéletrajzáért a Whitbread díj várományosa lett, de akit a Daly Telegraph igazságtalanul vádolt meg, hogy alig egy évvel a kutyamenhely elhagyása után belecsöppent a belváros biztonságába és kényelmébe, olyan középosztálybeli kutyává vált, ki babzsákon alszik.

J. Herriot önéletrajzának egy részét már jól ismeri a magyar olvasók nagy tábora. A Gondolat Kiadó most az autobiográfia első részét, a pályakezdő fiatal állatorvos legelső éveit felidéző novellákat adja közre. A szerző nemcsak a gyógyításnak, a tollnak is jeles mestere. Az egyes fejezetek rendszerint egy-egy farmernél tett látogatást, kalandos, nem egyszer izgalmas műtéteket, kezeléseket örökítenek meg. Bepillantást nyerhetünk a yorkshire-i farmerek életmódjába, megismerkedhetünk sajátos erényeikkel, hibáikkal, de feltárul előttünk három fiatal állatorvos magánélete is. Herriot önmagát sem kíméli, amikor őszintén beszámol tévedéseiről, nevetséges helyzeteiről. Herriot kitűnő ember- és állatismerete, humánuma és humora átsüt könyvének minden fejezetén. A karakterek a történet során bomlanak ki, s Herriot szeretetteljes humorral világítja meg egyik-másik jellemző vonásukat. Szinte minden történetének megvan a helyzet- vagy jellemkomikumból adódó humoros csattanója.

Gertrude gyanakodva közeledett és beleszagolt a furcsa folyadékba. Rövid habozás után beledugta az orrát, kortyolt egyet, és másodperceken belül szorgos lefetyelés hangjai töltötték be az ólat. – Szavamra, ízlik neki! – kiáltotta Will. – Még szép – közölte a papa derűsen. – Ez John Smith legjobb söre. A disznó rneglepően rövid idő alatt végzett a két gallonnal, majd tisztára nyalta az egész vályút, mielőtt otthagyta volna. Semmi késztetést nem mutatott arra, hogy visszaheveredjék a szalmára, hanem járkálni kezdett az ólban. Időnként odament a vályúhoz, hogy megnézze, nem fakadt-e még egy kis sör benne, és fel-felnézett a palánk fölött behajló hárorn arcra. Az egyik alkalommal elkaptam a pillantását, és hitetlenkedve konstatáltam, hogy a korábban vészjóslóan villogó tekintetben most nyájas derű honol. Nérni jóindulattal még azt is mondhattam volna, hogy a disznó mosolyog. Ahogy múltak a percek, egyre bizonytalanabbá vált a mozgása. Időnként megbotlott, és kis híján elesett, végül eltéveszthetetlen csuklást hallatva lerogyott a szalmára, majd az oldalára hengeredett… Gertrude merevrészeg volt.

Könyveim írására az a kényszer vitt rá, hogy megörökítsem az állatorvoslás egy igen izgalmas korszakát. Szerettem volna elmondani az embereknek, milyen volt az állatorvosok élete a penicillin elterjedése előtt, amikor mai szemmel primitív körülmények között dolgoztunk. Ez a kényszer hosszú ideig nem öltött határozott formát. Úgy állt össze, hogy számtalanszor elmeséltem a napi eseményeket a feleségemnek, majd rendre hozzátettem: „Na, ezt majd egyszer megírom!” Kétségtelen, hogy ez a végtelenségig ment volna így, ha a feleségem az egyik ilyen történet végén azt nem mondta volna: „Mindig csak ígérgeted azt a könyvet, de sose fogod megírni! Jóindulatú megjegyzés volt ez Helentől, mégis elképesztett. „Hát ezt meg hogy érted?” – kérdeztem. „Úgy, hogy erről a könyvről már huszonöt éve beszélsz. Hiszen a múlt héten ünnepeltük az ezüstlakodalmunkat.” Rámutattam, hogy nem vagyok elhamarkodott ember és mindent szeretek alaposan megfontolni. Csak hát a nőkre gyakorta nem lehet észérvekkel hatni. Elnéző mosollyal mondta: „Ne vedd a szívedre, Jim. Csak egy vagy ezer olyan emberből, akik könyvet akarnak írni, aztán mégsem teszik meg.” "De én igen” – tiltakoztam felháborodottan. Helen ismét elmosolyodott, csak most kissé szomorkásan: „Lásd be, hogy ez ábránd, egy állatorvos nem kezd ötvenévesen könyvet írni.” Nekem több se kellett: elmentem papírért, és hozzáláttam. Jaymes Herriot

A szerző önéletrajzának nagy részét – Egy állatorvos történetei, Egy kezdő állatorvos történetei – már jól ismeri a magyar olvasók nagy tábora. E könyv a fiatal állatorvos kutyatörténeteit tartalmazza. Huszonhat kutyatörténet – huszonhat különböző kutyaegyéniség bontakozik ki előttünk. Találkozhatunk a kutyatársadalom minden rendű és rangú szereplőjével; az elkényesztetett kis ölebektől a még télen is a szabadban alvó, hatalmas pásztorkutyákig. Ám nemcsak az állatpáciensekről, hanem a gazdáikról is szórakoztató portrékat fest Herriot. Írásait azonban mindig áthatja orvosi felelőssége, állatszeretete, humánuma.

A közelmúltban elhunyt világhírű szerző magyar nyelven megjelenő új könyve a vidéki állatorvosi pálya küzdelmes, de fordulatos, gyakran felettébb derűs élményeinek, buktatóinak újabb gyűjteménye, amely ismét Darrowby környékére, Yorkshire tájaira vezeti el az olvasót, s nemcsak az állatpáciensekről, hanem a vidéki állattartókról, a farmerekről, illetve a gazdikról is mulatságos, szórakoztató portrékat fest. Remek pillanatfelvételei, elbeszélései nyomán hol a kacagástól, hol a meghatottságtól lábad könnybe a szem – Herriot könyve senki sem hagy közömbösen! Herriot nemcsak hivatásának, de a tollnak is avatott mestere: történeteit már jól ismeri a hazai olvasóközönség – annak idején nagy sikert aratott „Állatorvosi pályám kezdetén”, „Egy állatorvos történetei” és „Kutyák a rendelőmben” című munkájával. Az állatorvos újabb történeteinek minden sorából mély humánum, angyali derű, kiváló emberismeret és páratlan ábrázolótehetség sugárzik, ami világszerte bestsellerré tette munkáit.

James Herriot az egyik legnépszerűbb angol szerző, aki hosszú állatorvosi pályájának élményeiről több sikeres könyvet írt. Ezek jó része nálunk is megjelent. E műve a második világháború utáni évtizedekben, a hatvanas években „született” és yorkshire-i prakszisának humoros történetein kívül külföldi „kiküldetéseiről” is számot ad, ahol is mint állatszállítmányok gondos kisérőjeként szerzett élményeit osztja meg az olvasóval. A végtelenül ember- és állatszerető író visszaemlékszik a háborúban szerzett kivételesen kalandos élményeire is.

Sheila Hocken gyengénlátó családba született. Vele született szembetegsége az évek alatt annyit romlott, hogy húsz éves korára teljesen megvakult. Ez mindannyiunknak nehezen kezelhető tragédia lenne, Sheila azonban erőt merített belőle. Dolgozott, sportolt, szórakozott, mint bármely látó ember. Így a tudatos lány jutalma, hogy egymásra találtak Emmával, a játékos, vakvezető labrador kutyával. Megismerkedésük és egy életen át tartó barátságuk történetét írja le Sheila Hocken a boldog feleség és családanya, aki az orvostudomány fejlődésének köszönhetően közben visszanyerte a látását. Sheila Hocken Notthingamben vakvezetőkutyaiskolát nyitott, hogy megadja másoknak is azt az általa is tapasztalt szabadságot, amit egy jól képzett vakvezetőkutya, barát nyújthat egy gyengénlátó vagy vak ember számára. Folytatása: Emma meg én II.

Egy bámulatos kisfiúnak, egy egészen különleges kutyának és kettejük eltéphetetlen barátságának igaz története. Megváltástörténet arról, hogy mire képes a feltétel nélküli szeretet, a bizalom és a megbocsátás. 2012 januárjának egy hideg éjszakáján valaki fejbe vert egy kölyökkutyát, és a vasúti sínre fektette. A mozdonyvezető látta a bűbájos, öt hónapos anatóliai juhászkutyát, de a vonatot megállítani már nem tudta. Nem sokkal ezután egy másik szerelvény is elrobogott fölötte. A kutya, mely később a Haatchi nevet kapta, csodával határos módon túlélte a gázolást, csak az egyik hátsó lábát és a farkát kellett amputálni. Megmentői, egy állatmentő szervezet tagjai a Facebookon kerestek neki otthont, itt talált rá a fényképére egy kutyaszerető pár. Belenéztek a szemébe, és rögtön tudták, hogy nekik kell ez a kölyök, ők ugyanis egy nem hétköznapi kisfiú mellé kerestek társat. A nyolcéves Owen, akit a családban csak Kicsi Pének, Kispajtásnak szólítanak, ritka, veleszületett betegségben szenved, amely szinte állandóan kerekes székbe kényszeríti. Korábban emiatt szorongás gyötörte, nehezen barátkozott, de mióta a sors összehozta Haatchival, mindkettejük élete mindörökre megváltozott. Ez a megható könyv e barátság kialakulásának és nehézségeinek igaz történetét meséli el.

Ebben a kutyanaplóban Blake, ez a nagyon-nagyon rossz, ám mégis imádnivaló kutya, életének egy teljes évét meséli el. Blake, akinek jó szeme van ahhoz, hogy kiszúrja a csinos kis szukákat, és aki a hadviseléshez is konyít egy keveset, komoly célt tűz ki maga elé újévi fogadalomként: kiterjeszti birodalmát, és az Acorn park kutyáinak falkavezére lesz. Ám tervei megvalósításában hátráltatja gazdája, aki abban a téveszmében szenved, hogy ő az alfa hím. Ráadásul, ahogy telnek a hónapok, Blake-nek egyre nagyobb kihívásokkal kell szembenéznie – többek között a park másik felében feltűnő vérszomjas pitbullal… Blake történetén keresztül bepillantást nyerünk a kutyák és emberek közötti kapcsolat igen bonyolult világába, megtudjuk, milyen nehéz egy falkavezér élete, milyen érzés úgy élnie egy kutyának, hogy a négylábúakhoz egyáltalán nem értő gazda állandóan azzal fenyegetőzik, hogy elviszi az állatorvoshoz, aki majd megfosztja férfiasságától. Kiderül, mit is gondolnak a kutyák a kutyakonzervekről és az emberekre ugrálás nyújtotta örömökről. Blake minden kutyatulajdonosnak ismerős lesz – ő A Kutya, aki megrágja kedvenc cipőnket, idegesíti a szomszédokat, és aki minden rosszasága ellenére kedves, szeretnivaló társunk. Mert ugyebár kutya nélkül lehet élni, csak nem érdemes.

A skót hegyvidék erdeiben, vízmosásokon, vadcsapásokon át egy kutya vándorol dél felé, Yorkshire irányába. Persze ő nem tudja, hogy Yorkshire felé halad, s hogy mintegy négyszáz mérföldes út áll előtte, csak azt tudja, vagy inkább érzi, hogy valahol délen, egy bányászfaluban kis gazdája, Joe várja, s hogy el kell jutnia hozzá mindenáron. Lassie,a gyönyörű skót juhászkutya éhezve, fázva, kimerülten vonszolja magát, de célját nem adja fel. Tragédiája mögött emberi tragédia húzódik meg. Gazdája, Joe apja, bányász, s már hónapok óta munkanélküli. Kénytelen volt egyetlen értékét, kutyáját eladni a rudlingi hercegnek. Joe szíve majd megszakad a fájdalomtól, de már tizenkét éves, és megérti szülei gondjait. Hogyan találkozik össze ismét a kisfiú és kutyája?-erről szól Eric Knight érdekfeszítő, csodaszép regénye.

Hármaskönyvet tart kezében a kedves olvasó: egy időskori szenvedélyről valló naplót, egy változatos férfiportré-sorozatot és egy macskakönyvet, amelynek cirmos főszereplője szolidárisan együtt öregszik a gazdájával. Minden csupa meglepetés: az időskori szerelem heves és felkavaró, mintha csak egy csitri élné át, a korábbi kapcsolatok izgalmasak, szomorúak, szürreálisak vagy kacagtatók – mikor milyenek. Egy biztos: aki megírta őket, igyekezett minél tökéletesebben megismerni a másik nemet, és átélni az élet minden fontos pillanatát. A férfiakéval párhuzamos és rejtett kapcsolatban álló macskatörténetek pedig igazolják a cicagazdák ismert igazságát: tulajdonképpen a macska tartja az embert, és még véletlenül sem fordítva. Milyen egy macska? Milyenek a férfiak? Ki vagyok én? Az Egy budai úrilány szerzőjének új könyvét a kíváncsiság mozgatja, a féktelen megismerési vágy, amely nélkül lehet ugyan élni, de – legalább is szerzőnk szerint – nem biztos, hogy érdemes.

Narnia birodalmának titokzatos történetét hét kötetben mondja el a világhírű angol szerző, C. S. Lewis, ezek közül a 2. kötet Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény, melyből már film is készült. A Narnia Krónikája a Jó és Rossz örök háborúját meséli el. Olykor a csatamezőn, nyílt küzdelemben csap össze a fény az árnnyal, máskor a szív rejtett zugaiban. Ám legyenek az ütközetek akár a lélekben, akár a harcmezőn: minden összecsapás meghatározó erejű. Olyan utakon kalandozhatunk, amelyek a világ végére vezetnek, fantasztikus lényekkel köthetünk ismeretséget, megtudjuk, mi az árulás, mi a hőstett, mit jelent megnyerni vagy épp elveszíteni egy barátot. Kalandos utazás ez a fantázia birodalmában, ugyanakkor a legmélyebb valóságban. W. Kovács Ágnes könyvtáros ajánlásával.

Az író ennek a regénynek a helyszínét déltengeri utazásaiból merítette, cselekménye a Salamon-szigeteken játszódik és Jeromos, a skót terrier történetét mondja el, amint gazdái váltakoznak: Haggin úr, az ültetvényes, aki „négerfogásra” tanítja; Van Horn, az Arangi nevű hajó kapitánya; Basha, az okos és kegyetlen néger törzsfőnök; Nalasu, a vak néger, aki már-már az emberi nyelvet megközelítő árnyalt jelbeszédre tanítja; és végül Kennan, a gazdag, fehér világjáró. (Az éneklő kutya című regénye Jeromos testvérének, Mihálynak a történetéről számol be.)

Buck világéletében békés állat volt, mígnem egy napon elrabolják és szánhúzó kutyaként fogják munkára a rideg Yukon tartományban. Számos kalandon megy keresztül, amelyek egyre távolabb vezetik a régi életétől, és egyre beljebb egy kemény és szabad világba. Képes lesz-e Buck ismét megbízni az emberben, vagy enged az ősi kutyaösztönöknek, melyek a vadonban életre kelnek benne?

Az amerikai író egyik népszerű és érett alkotása, egy négylábú vidám és humoros, kalandokban és szenvedésekben egyaránt bővelkedő, romantikus, de valószerű története. Mihály, az ír terrier nagy kalandjai azzal kezdődnek, hogy Mihályt (A beszélő kutya hősének, Jeromosnak a fivérét) magához csalja egy szeretetre méltó, sör- és kutyabolond hajópincér. Az imádott új gazda dédelgeti, oktatja, megtanítja ötig számolni és elővarázsolja belőle éneklőkészségét is. Felejthetetlen hónapokat töltenek együtt különféle hajókon, majd San Francisco-ban, ahol „az éneklő kutya” tartja el művészetével a Pincért és barátját. Egy pénzhajhász orvos azonban nemcsak a lepratelepre hurcolja gazdájától, hanem a szabadságától is megfosztja Mihályt. Kegyetlen állatidomítók karmai közé kerül. Itt ismerik fel és váltják ki rabságából Kennanék, Jeromos gazdái. Az író a mese keretében mesteri portrékat fest a könyvben szereplő jó és hitvány emberekről, megbélyegzi a kincsre éhes filisztereket. A kötet irodalmi és szórakozási igényeket egyaránt kielégít.

Shirley MacLaine vadonatúj, vidám és inspiráló kötetében a feltétel nélküli szeretetről ír. Többek között azzal a különleges írói fogással teszi élvezetessé a könyvet, hogy egyszer a saját, egyszer a kutyája, Terry szemszögéből láttatja az eseményeket, így megismerjük a kutya „véleményét” Shirley mindennapi életéről, benső énjéről és a világ folyásáról. A kötet folytonos töprengés, Terry és a színésznő között zajló „beszélgetés”. Korunk egyik legérdekesebb asszonyának elbűvölő, szellemes és nagyon bölcs emlékirata valóságos csemege Shirley MacLaine seregnyi olvasója és mindazok számára, akik szeretik a kutyákat.

„ A kétlábúak elég kiszámíthatatlan, ingatag lények, de ha megfelelően tudjátok kezelni, akkor könnyedén az uralmatok alá hajthatjátok őket. Ahogy én, az egész világot…” Demény, aki a szerénységet hírből sem ismeri, karizmatikus egyéniségének köszönhetően szinte fénysebességgel több tízezer hódolót szerzett. Jogosan. A négylábú diktátornak rengeteg ugatnivalója van, amit meg kell osztania a világgal. Az egyedi humorral fűszerezett sorok között kitűnik a felelős állat- és gazditartás fontossága, és hogy a boldogsághoz gyakran nem kell más, csak töpörtyű, béka, hosszúcombú csajok és egy melegszívű kétlábú. Demény nem csupán az első kortárs magyar íróvizsla, de egyben a deményista filozófia megalkotója, véleményvezér, gazditréner és békászó bajnok, de töpörtyű-minőségellenőrként is rövid idő alatt komoly elismertségre tett szert. Ráadásul celEB. 2009 körül született Fejér megyében, de kölyökkorát és családi hátterét homály fedi. Életének első hónapjait méltatlan körülmények között, rácsok mögött töltötte, ez meghatározta későbbi munkásságát. Valódi fordulatot az jelentett számára, amikor örökbe fogadta a kennelsorra tévedt, jobb sorsra érdemes kétlábút, Magos Juditot, akit ma már csak Gazdinak szólít, és aki egyben Demény korszakalkotó és humorral gazdagon átszőtt ugatásait lejegyezte. A négylábú írónak ez az első könyve, amelyről a tőle megszokott szerénytelenséggel állítja: ALAPmű.

Csutora,- a puliként megvásárolt keverék – az író zsebében, karácsonyi ajándékként érkezik a családba, ahol teljesen felborítja a hölgy, az úr és Teréz, a cseléd életét. Nem csak papucsot és bútort rág, de átrágja magát H. G. Wellsen és sok más szerzőn is. Bár megengedő szellemben nevelik, bűntudatra hajlamos orosz jelleme egy idő után szembefordítja gazdáival. A kutya és az író barátsága ugyan szakítással végződik, de az együtt töltött néhány hónap mindkettőjük számára élményekben gazdag és az úr számára nagyon tanulságos. A hallgató számára pedig nem csak tanulságos, de nagyon szórakoztató is, mert Márai ragyogó humora és gyakran kíméletlen öniróniája szövi át az egész történetet.

Az Északi-sark, Jeges-tenger, Kamcsatka, Jakutia, Kolima és a többi északi táj állat- és növényvilága elevenedik meg a csaknem kéttucatnyi fordulatos, humoros vagy éppen tragikus történetben. Eszkimók és sarkkutatók kemény és szigorú világa ez, ahol az embernek még nem sikerült a természetet a saját igájába hajtania, tönkretennie. Engedetlen és embergyűlölő szánhúzókutyák, rabló jegesmedve, rozmárok és farkasok, barnamedve és hiúz, vidra és delfin, valamint a köztük és velük élő emberek a hősei ezeknek a történeteknek. Különleges és fantasztikus könyv a Szibériai állattörténetek, a hasonlók közül is kiemelkedő, mert a helyszínek ahol az igaz és hiteles történetek megtörténnek ugyancsak rendkívüliek és fantasztikusak. A műfaj klasszikusait idéző állattörténetek középpontjában az a kölcsönhatás áll, amely e páratlanul szép vidékek őshonos lakóit s a modern kor emberét összekapcsolja.

Pi Patel különös fiú. Egyesek szerint (közéjük tartoznak a szülei is) bogaras. Tizenhat évesen elhatározza, hogy nemcsak hindu akar lenni (születésénél fogva az), hanem keresztény és moszlim is. És keresztül is viszi az akaratát: nemcsak hogy megkeresztelkedik, de beszerez egy imaszőnyeget is. Hősünknek már a neve is furcsa: keresztnevét – Piscine Molitor – egy párizsi uszodáról kapta. Iskolatársai persze Pisisnek csúfolják, mire ő lerövidíti a nevét, és a gyengébbek kedvéért felírja a táblára: π=3,14. Az is furcsa, hogy egy állatkertben lakik Pondicherry városában, amelynek apja a tulajdonosa és vezetője. És éppen itt kezdődnek a bajok: az állatkert nem jövedelmező – a család úgy dönt, hogy eladja az állományt, s átköltöznek Kanadába. Az Észak-Amerikába szánt példányok egy része velük utazik a Cimcum nevű teherhajón. A hajó egy éjszaka valahol a Csendes-óceán kellős közepén elsüllyed. Az egyetlen túlélő Pi Patel – valamint egy mentőcsónak-rakományra való állat: egy zebra, egy orangután, egy hiéna – és egy bengáli tigris! Kezdetét veszi a jámbor, vallásos és vegetáriánus Pi több mint kétszáz napos hányódása a végtelen vizeken. Vajon mennyi és miféle leleményességre van szükség ahhoz, hogy egy kamasz gyerek meg egy két és fél mázsás tigris kialakítson valamiféle békés egymás mellett élést? S ha ez sikerül is, honnan és hogyan szereznek ételt-italt ilyen hosszú időn át? Egyáltalán: mivel telhet ilyen hosszú idő a végtelen, de korántsem kihalt tengeren? Milyen kalandok, milyen élmények várnak rájuk? Meg lehet-e úszni ép ésszel az ilyesmit? Yann Martel egy csapásra világhírű lett ezzel a lebilincselően izgalmas és fájdalmasan szép könyvvel, amellyel elnyerte a Booker-díjat is. Benke Dániel könyvtáros ajánlásával.

Az Antarktisz felé tartó luxushajón összetalálkozik egy egymáshoz egyáltalán nem illő furcsa pár: Tomas, a deprimált, elhagyott családapa, aki elhatározta, hogy a jéghegyek között vet véget az életének, és a sötét titka ellenére rendíthetetlenül optimista Wilma. A hajón utazik a világjáró Alba is, aki az ember és az állat közötti hasonlóságokról készít feljegyzéseket Az elfajzott fajok eredetéről címen. A történetben szerepel még jó néhány neveletlen embertársunk, számos elefántfóka, egy gyilkos kedvű delfin és körülbelül négyszázezer királypingvin. A Pingvinélet sziporkázó regény barátságról és szerelemről, emberről, állatról, az ózonlyukról és a Föld jövőjéről.

A regény egyik nagy vonzereje, hogy – mint sok más klasszikus alkotást – egyszerre két szinten is lehet olvasni: tekinthető izgalmas és realisztikus tengeri kalandregénynek, egy egyre fokozódó feszültségű üldözés történetének, amelyet sok humor és egzotikus incidens fűszerez, de egy másik, magasabb szinten ugyanakkor elvont értelmű, filozofikus probléma-regény is, ember és természet drámai küzdelmének szimbolikus ábrázolása. A közel hatvan éves Achab kapitány a Pequod nevű hajón indul el útjára, melynek valódi célját a hajó tulajdonosai és a személyzet előtt is eltitkolja: meg akarja ölni Moby Dicket, a Japán-tenger híres fehér bálnáját, „aki” előző útján leszakította a kapitány lábát. Szerződött kötelességeit elhanyagolva útján mindent alárendel a Moby Dick elleni rögeszmés harcnak. Tisztjei már az út elején fölfedezik a kapitány őrült rögeszméjét, Starbuck meg is akarja ölni, mivel azonban a bálnavadászat Moby Dick keresése közben is folyik, mind a tisztek és szigonyosok, mind a hindu legénység elnyomja félelmét, s bár lelkük mélyén tudják, hogy kapitányuk halálba kormányozza hajóját, az utolsó pillanatig teljesítik parancsait. A fehér bálnával vívott harc leírása végül a világirodalom nagy csatajeleneteihez hasonló szenvedélyes vadsággal idézi fel az ámbrás cet alakjában megtestesült pusztító természeti erők hatalmát. Buzsicsné Szabó Eszter könyvtáros ajánlásával.

Színhely: az Egyesült Államok. Itt végez kísérleteket egy delfinpárral Sevilla professzor. Lelkes kutatócsoport segíti munkájában. A két delfin bámulatosan fogékony. Rendkívüli intelligenciájuk, szeretetreméltóságuk: szellemileg szinte teljesen egyenrangú társai az embereknek. Csakhamar már az angol nyelvre tanítja őket mesterük. A békés kutatók és a delfinek idilljét azonban megzavarja az amerikai titkosszolgálat embere. Ezeket a kedves, szelíd állatokat háborús célokra akarják felhasználni. Vajon sikerül-e? A Goncourt-díjas Robert Merle egyik legolvasottabb műve, az Állati elmék az „állatregény” és a politics-fiction ötvözete. A történet gondos zoológiai tanulmányokon alapul ugyan, de a realitás és az álomvilág mezsgyéjén játszódik. Bognár Csilla könyvtáros ajánlásával.

Egy etológus házaspár örökbe fogad egy csimpánzbébit, s úgy nevelik mint saját gyermeküket: cumiztatják, pelenkázzák, s ami a legfontosabb: megtanítják beszélni, pontosabban mondva, kommunikálni. Erre az eddigi kísérletek alapján, a süketnéma jelbeszéd látszik legalkalmasabbnak. Chloé, a bébi szépen halad, imádja a „szüleit”, megtanul asztalnál enni, beilleszkedni a családba, úgy viselkedik mint egy csintalan gyerek. Tökéletes az idill, s a tudományos program is sikerrel kecsegtet: megvalósulni látszik az ember régi álma, hogy beszélgessen az állatokkal. Ám egy nap Chloé a tükör előtt állva rádöbben hogy „csúnya”, más mint a családja. Mogorva lesz, szeszélyes, hatalmas testi erejével visszaélve rettegésben tartja a családot. A házaspárt egyre többen figyelmeztetik, hogy rossz vége lesz a kisérletnek, Chloét vissza kellene küldeni az állatkertbe, a program nem folytatható…. Bognár Csilla könyvtáros ajánlásával.

Egy éhező és sajnálatra méltó kiscicát kimenekítenek Újdelhi sikátoraiból és egy olyan életben lesz része, amilyenről nem is álmodhatott. Egy gyönyörű, a hófödte Himalájára néző szentélyben, a dalai láma macskájaként kezd új életet. Ez a melegszívű, bohókás de bölcs, soknevű cica bepillantást enged a dharamsalai élet zárt világába. Kis kémként tudósít Őszentsége bizalmas találkozóiról a hollywoodi hírességekkel, filantrópusokkal, önsegítő könyvek szerzőivel, és ezen keresztül megtudhatjuk, hogyan lelhetünk boldogságra ebben a rohanó, anyagias világban. A története nemcsak a macskabarátok arcára fog mosolyt csalni.

Az írónő Gerald Durrell és Brunella Gasperini hagyományainak méltó követője, aki családjával együtt macskák, kutyák és mindenféle különleges állatkák társaságában éli bolondos mindennapjait. Üde humor, egészséges önirónia és nagy-nagy életszeretet! Garantált kikapcsolódás!

Luis Montalván, az amerikai hadsereg többszörösen kitüntetett századosa, aki kétszer teljesített szolgálatot Irakban, soha nem hátrált meg a kihívások elől. Leszerelése után azonban sebesülései és a poszttraumás stressz egyre erősebben éreztették a hatásukat. Luis már nem nagyon bízott a gyógyulásban. Aztán megismerte Keddet, a finom lelkű golden retrievert, akit sérült emberek ellátására képeztek ki. Kedd korábban börtönviseltek és fiatalkorú bűnözők között élt, ezért nehezen bízott meg az emberekben – de akkor jött Luis. Az Until Tuesday két sokat szenvedett harcos története, akik alaposan ráfizettek túlzott szolgálatkészségükre, és végül egymásban leltek vigaszt. A könyv egyszerre szól háborúról és békéről, betegségről és gyógyulásról, lelki sebekről és spirituális megtisztulásról. Mindenekelőtt azonban egy ember és egy kutya barátságáról, akiknek sikerült kihúzniuk egymást a gödörből.

Joeyt csikó kora óta nagy szeretettel neveli gazdájának fia, Albert. Ám nehéz idők jönnek: kitör a háború, és a gazda pénzszűke miatt kénytelen eladni a lovat a hadseregnek. Albert képtelen belenyugodni barátja elvesztésébe, és megfogadja, mindent megtesz azért, hogy egy nap újra együtt lehessenek. A deres belecsöppen az első világháború gyilkos kavalkádjába. Ahogy fordul a hadiszerencse, hol az angolokat, hol a németeket szolgálja, végül egy öldöklő csata után a senki földjéről ismét az angolok közé téved. Csakhogy megpróbáltatásai ezzel még korántsem értek véget. Jó és rossz oldaláról egyaránt megismerte már az embert: megtapasztalta a béke szépségét, a barátság erejét, majd a háború rútságát. De vajon találkozik-e még valaha igaz barátjával, Alberttel? Michael Morpurgo megindító története az angol ifjúsági irodalom klasszikussá érett remekműve.

A szerzőt a magyar olvasók jól ismerik nagyszerű ismeretterjesztő és humoros könyveiből, főleg állatregényeiből (Ne féljünk a farkastól!, Ilyen kutya nincs is!). Az állatkedvelő Mowat család ifjú sarja e könyvében először egy, majd két bagoly történetét írja le, akik jószerivel családtaggá szelídültek náluk. Életszerűen ábrázolja a két bagoly egymástól eltérő „jellemét” és viszontagságos, közös kalandjaikat. Pánczél Edit könyvtáros ajánlásával.

E könyv szívmelengetően kedves szereplői: Korcsi, egy alighanem korcs, de nemes vérű, fajtiszta ebeket meghaladó képességű és különleges tulajdonságokkal felruházott vadászkutya, a Mowat család (pap, mama és a könyv írója), Ödönke, egy vén, de még megbízhatóan működő Ford autó, valamint a hajók, macskák, szelídített baglyok és bűzös borzok, récék, vadkacsák, vöcsök, mókusok. A kalandok színhelyei: kanadai kisvárosok, tavak partjai és a préri. Állat- és madágyűjtő expedíciók, vadászatok, kirándulások, vitorlás hajóutak és a városkák illusztris helyei: a kocsmák. Hogy milyen is volt Korcsi? Kíváncsi. Sértődős. Észbontóan bátor. Emberszerető, de egoista. Érett világszemlélettel rendelkező, határozott egyéniség. Rövidlátó. Vállalkozó szellemű. Hajthatatlan, érzelmes, szenvedélyes. Farley Mowat nevét a magyar olvasók a Ne féljünk a farkastól! c. sikerkönyv megjelenésekor ismerték meg. A népszerű etológus írót – akit leginkább Gerald Durrelhez hasonlíthatnánk – rengeteg irodalmi díjban részesítették.

Mekkora hatással bírhat egy állat? Hány ember életét érintheti meg egyetlen macska? Hogyan lehetséges, hogy egy elhagyott macskakölyök megváltoztathat egy kis könyvtárat, megmenthet egy klasszikus amerikai várost, és idővel világhírre tehet szert? Ha választ keresel ezekre a kérdésekre, hallgasd meg az iowai Spencer városka szeretett könyvtári macskája, Könyvmoly Dewey elbűvölő történetét. Dewey története a lehető legkeservesebb módon kezdődik. Alig néhány hetesen, az esztendő legdermesztőbb éjszakáján bedugták Spencer Közkönyvtárának könyvledobójába. Másnap reggel talált rá Vicki Myron, a könyvtár igazgatója, gyermekét egyedül nevelő anya, aki túlélte családi gazdaságuk elvesztését, a fenyegető mellrákot és alkoholista férjét. Dewey azonnal elnyerte Vicki szívét, akárcsak a könyvtár valamennyi dolgozójáét, amikor összeszedte magát, fagyos lábacskáin odatotyogott hozzájuk, és köszönete, szeretete jeléül megbökdöste mindegyikük lábát. Az ezután következő tizenkilenc év során mindvégig elbűvölte Spencer lakosait lelkesedésével, melegével, macskáktól szokatlan alázatával, és mindenek fölött hatodik érzékével, amellyel tudta, hogy ki szorul rá legjobban az ő szeretetére. Ahogy Dewey híre városról városra, államról államra, majd elképesztő módon világgá terjedt, a cica barátnál is több lett: a büszkeség forrása egy közép-amerikai gazdálkodó városkának, amely lassan kilábalt hosszú történelmének legsúlyosabb válságából. Osvald Éva könyvtáros ajánlásával.

Vajon mit gondolnak az állatok rólunk? Vajon mit mondanának nekünk, ha emberi nyelven megszólalhatnának? Szeretnéd tudni? Olvasd el ezt a könyvet! Negyvenöt állat beszél, morog, kacag, kiabál benne, és kevés dicséri az embert. Mind ugyanazt szeretnék, ugyanazt mondják: tudjuk, hogy szereted az állatokat, és mi is szeretünk téged, de kérünk, ésszel szeress bennünket, ne csak szívvel!

A súlya ötven elefánté. A szíve akkora, mint egy teherautó. Két hét alatt körbeússza a földet. Boldog, mert a vizek királya. Boldog, mert tudatlan. De jön egy titkos kísérlet, ami mindent megváltoztat! A kíméletlen megbízók bűnös célokra akarják felhasználni a roppant erejű teremtményt. Okossá teszik. Érzővé teszik. Emberré teszik! Szerelmessé teszik! Mi történik a titkos tengeri laborban? Lehet-e reménytelenebb vágy egy három kamion nagyságú szürke bálna szerelménél, ha vonzalom tárgya egy tizennyolc esztendős, törékeny kis diáklány? Az embercet legendája korunk legszívbemarkolóbb írói kalandja. Musztács Krisztián könyvtáros ajánlásával.

Az önéletrajzi ihletésű mű főszereplője egy 12 éves kisfiú, aki egy éven át gondoz és nevel egy kis csintalan mosómedvét, egy bűzös borzot, egy mormotát és egy varjút. Pátoszmentes, költői, lebilincselő mű, kitűnő környezetrajz jellemzi ezt a fejlődés- és állatregényt, ami gyermekekhez és felnőttekhez egyaránt szól.

Érző, gondolkodó, öntudatos lények Nyírő József novelláinak állatszereplői, csodálnivaló, igazi karakteres szereplők, akik minden esetben példát mutatnak tetteikkel, szilárd jellemükkel. Ennek az erdei-mezei világnak a képviselői emberi nyelven szólalnak meg, egy valóságos értékrend képviselőiként, antropomorfizált alakjuk rendkívül hatásosan közvetíti mindazt, amit a szerző frappánsan így fogalmazott meg egyik írásában: „ Rájöttem, hogy az igazán hűséges, talpig becsületes, szilárd jellemű ebek, kik azt mondják: Itt állok, nem tehetek másképp! ma nincsenek is. Ezek egytől egyig kifeküdtek gazdájuk sírjára és ott pusztultak el. A többi alkalmazkodott a mai viszonyokhoz, elveszítette egyéniségét, különböző világáramlatok hatása alá került és úton-útfélen szervezetekbe tömörül. Megfertőzte őket a nagyváros.” A tizenhét elbeszélés szereplői: a gazdájával együtt haló kutya (Máté, a kutya), a fiát elvesztő, megtébolyodott medve (Az anyamedve), a vak koldus fölött őrködő kutya (A kutyánk), az égő házban a végsőkig fészke, azaz tojásai mellett kitartó tyúk (Biri, a tyúk) vagy az egyik napról a másikra felnőtté vált farkasfiú (Első lesen), illetve az ártatlan őz, akinek „egyetlen bűne, hogy egyszer titkos szerelmű vággyal megcsókolta egy éjszaka a patak vizében látszó holdat” (Az őz) lírai hangvételű, lebilincselő olvasmányokban elevenednek meg a szép kivitelezésű kiadvány lapjain.

Egy bagoly, egy lány és a szeretet különös története. Stacey O’Brien biológus 1985-ben, Valentin napon ismerte meg a négynapos gyöngybagolyfiókát – és a végzetes találkozás bámulatos, 19 évig tartó kapcsolattá nőtte ki magát. A szárnyideg-károsodott kisbagolyról megállapították, hogy soha nem tud majd tökéletesen repülni, és egyedül nem maradna életben a vadonban. O’Brien, a caltechi bagolylaboratórium fiatal asszisztensnője azonnal beleszeretett a szerencsétlenül járt bagolyfiókába, és magához vette a madarat. A humoros és megrendítő Wesley, kedvesem kettejük két évtizedes, drámai kapcsolatát meséli el. Ajánljuk minden állatbarátnak. Stacey O’Brien biológus, és a vadállatok viselkedésének specialistája.

Marilyn Monroe-t láttuk már szinte mindenhogyan – nemcsak a filmjeiben, hanem róla készült filmekben, életrajzokban, regényekben, nagy írók visszaemlékezéseiben, Andy Warhol képein; láttuk mesés ruhákban és még mesésebb pucérságában… De úgy, ahogy ebben a regényben, még sohasem láttuk: a kutyája, az elbűvölően okos, végtelenül művelt és sziporkázóan szellemes ebfilozófus, Maf szemével. Monroe 1960-ban, Frank Sinatrától kapott ajándékba egy máltai terriert, amely – pontosabban aki, hiszen nemcsak érző lényről van szó, hanem nagy gondolkodóról is – együtt volt a színésznővel élete utolsó két évében. Az Arthur Millerrel való szakítás után Monroe színészi és magánéletében is egyre bizonytalanabbá vált, magányos volt, időről időre elhatalmasodott rajta a depresszió, egyre több gyógyszert szedett, Dosztojevszkijt olvasott, és különböző pszichiáterekkel próbálkozott. Maf pedig végig vele van, elkíséri a pszichiáterhez, a New York-i elit estélyeire, a próbákra, a felvételekre, egy mexikói kirándulásra; végighallgatja a Frank Sinatrával, Carson McCullersszel, Kennedyvel és a kor még számtalan színes egyéniségével folytatott beszélgetéseit… Maf, aki neveltetésénél fogva baloldali gondolkodó, sőt éppenséggel trockista, hol kutyákkal folytat magvas eszmecseréket, hol macskákkal perlekedik, hol patkányokat hajkurász, de leginkább forrón szeretett gazdája, Marilyn életének eseményeit kommentálja.

Az elmúlt évtizedekben sokféle közönséges és különleges állatfaj került a lakásomba részben saját kedvtelésből, részben valamiféle kényszerűségből. Kezdetben kiválaszthattam, hogy melyik az az állat, amely érdekel és azt tartottam. Amióta állatorvos vagyok, és híre ment annak, hogy érdeklődöm a nem háziállat madarak, kisemlősök, hüllők iránt, a legkülönbözőbb sérült és beteg, védett és nem védett madarat, emlőst juttatják el hozzám. Ezeket a sokszor mozgásképtelen állatokat az emberek többsége megsajnálja és magához veszi. Szeretnének segíteni rajtuk, de nem tudják, hogyan. Az esetek egy részében néhány nap múlva nálam kötnek ki az éhségtől és szomjúságtól teljesen legyengült állattal. Nekem mint állatorvosnak kötelességem megkísérelni az életük megmentését. Sokan azt is természetesnek veszik, hogy a beteget nálam hagyják. Hiába akarok gyógyszert, eleséget, tanácsot adni, az állat itt marad, a patronálója pedig megkönnyebbülve távozik. A szárnyon lőtt, fészekből, kiesett, törött szárnyú madarak élete megmenthető, de repülni többet nem tudnak. Életük végéig valamelyik kalitkámban laknak, szakszerű tartás mellett, kétszer annyi idős korukig, mint ameddig a szabad természetben élnek! Nem szakkönyvet szándékoztam írni az állatok tartásáról, csupán – amennyire elfoglaltságom és e könyv keretei megengedték – egy kis ízelítőt szeretnék adni eddigi élményeimből, tapasztalataimból, állataim életéből.

Orwell 1943/44-ben írott műve – amelynek a szerző a Tündérmese alcímet adta – ténylegesen a sztálini korszak szatírája, a Lenin halálától a szovjet-német megnemtámadási egyezményig terjedő időszakban, de természetesen minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik. Egy angol farm – Mr . Jones Major-ja – a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta Állatfarm-on élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket. Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak eszméi, a Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és – természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal – egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A kezdeti jelszó pedig – Minden állat egyenlő – érdekesen módosul… Salamonné Vadász Tímea könyvtáros ajánlásával.

Volt már macskaregény, macskanovella, macskaképregény, macskamesekönyv, tudományos macskológia – de ilyen még nem volt! Mert a török származású német szerző (aki egyébként tudományosan képzett macskológusnak bizonyul) – macskakrimit írt! Ebben a könyvben macska az áldozat és macska a gyanúsított, macska a hősszerelmes és macska a körüludvarolt szépség, macska a … macska a … macska még a nyomozó is! Méghozzá nem is akármilyen! Mert Félix, az „okostóni”, minden emberi detektívzsenit meghazudtoló logikával, ármánnyal (és szerelemmel), kitartással, ered a macskanépséget – a felidákat – tizedelő szörnyű rém, a kiszámíthatatlan gyilkos nyomába! Akiről természetesen csakhamar kiderül – hogy ő is macska! És ő sem akármilyen! Aki tehát a macskát szereti… és aki a krimit szereti… és aki a szakszerűen megalapozott történeteket szereti… és aki egyszerűen csak a fordulatos, jól megszerkesztett, „lehetetlen” regényeket szereti – mindezt megkapja Akif Pirincci ötletgazdag, izgalmas és minden ízében macskaszerű regényében, ahol Bársonytalpon oson a halál! Folytatása: Francis.

A város, sőt az egész ország legsikeresebb nyomozója ő. Aki számít, az mind ismeri. Csak az emberek nincsenek tisztában a ténnyel, hogy egy ilyen csúcsszuperintelligens bűnüldöző él közöttük. Francis ugyanis egy macska. A bársonyos tappancsú, de felettébb nagypofájú és a filozofálástól sem visszariadó nyomozó fölött váratlanul összacsapnak az élet hullámai, ezért úgy dönt, hogy sürgősen vidékre költözik. Nem számít arra, hogy ott is egy iszonyatos bűnténysorozat nyomaira bukkan. Mert a macskák népe jogosan retteg. Gyilkos bestiák tombolnak közöttük. Pedig Francis milyen sokat álmodozott arról, hogy a természet lágy ölén, a csodálatos vidéki környezetben meghitt, álomittas órák várhatnak rá. A valóság azonban mintha csak zöldre mázolt hullámvasúttá változott volna. A sűrű erdők homályából könyörtelen gyilkosok lesik. Nagyobbak, erősebbek, vérszomjasabbak nála. Ráadásul senkiben sem bízhat meg. Mindenütt holttestek hevernek, és még az erdő tündéri szépségű, csábító úrnői is igencsak gyanúsan viselkednek. És persze az őrült tudós és a Fekete Lovag sem teszi egyszerűbbé a nyomozó dolgát. Miért van műholdvevő antenna a boszorkány háza mellett? Mi okból figyeli a Bárka-projekt műholdja az erdőt? Ki bérelt fel egy távcsöves puskás merénylőt Francis likvidálására? Kegyetlen versenyfutás kezdődik, melynek tétje az élet. De mi van akkor, ha a halál bírja tovább szusszal?

„Volt macskám az életben. Nem is egy. Olyan is, amelyiket nagyon szerettem. Nézem a menyasszonyi képemet. Ijedt kislány, fehér fátyollal, fekete macskát tart a karján. Talán ez az egyetlen esküvői képem, amelyik megmaradt… Vagy csak bennem maradt meg? Akkor kezdtem sejteni, hogy a házasságommal baj van, mikor János kidobta a macskát az ablakon a rózsabokrok közé. A macska ezután már csak akkor jött, ha ő nem volt otthon.”

A Dr. Pol állatklinikája című televíziós sorozat sztárja most az olvasókkal is megosztja őszinte, szívmelengető és időnként kacagtató történeteit, amelyeket négy évtizedes pályafutása során gyűjtött csokorba. Dr. Jan Pol nem hétköznapi állatorvos. A holland származású doki csaknem negyven éve gyógyítja az állatokat egy michigani kisvárosban és környékén. Több mint félmillió páciense között nem csupán kutyák és macskák akadnak: a fehéregerektől kezdve a teheneken és birkákon át egészen a lovakig mindent látott és kezelt már. Dr. Pol sok mai állatorvossal ellentétben nem bízza magát a legmodernebb, drága szerkezetekre, ha meg kell állapítania, hogy érzi magát, mitől szenved egy állat. Jobban bízik a hagyományos módszerekben, még ha ez sokszor meglehetősen kellemetlen helyzetekkel is jár. A szívvel-lélekkel megírt, lebilincselő stílusú visszaemlékezéseket olvasva hamar kiderül, miért vált dr. Pol Amerika kedvenc állatorvosává. Akik pedig szerették Gerald Durrell könyveit, Jan Pol sem fog csalódást okozni. Minden állatbarát számára kötelező olvasmány! Mindazok, akik marhákkal foglalkoznak, őszintén örülhetnek annak, hogy ezek a jószágok nincsenek tisztában a saját erejükkel.

A Dr. Pol állatklinikája című televíziós sorozat sztárja most az olvasókkal is megosztja őszinte, szívmelengető és időnként kacagtató történeteit, amelyeket négy évtizedes pályafutása során gyűjtött csokorba. Dr. Jan Pol nem hétköznapi állatorvos. A holland származású doki csaknem negyven éve gyógyítja az állatokat egy michigani kisvárosban és környékén. Több mint félmillió páciense között nem csupán kutyák és macskák akadnak: a fehéregerektől kezdve a teheneken és birkákon át egészen a lovakig mindent látott és kezelt már. Dr. Pol sok mai állatorvossal ellentétben nem bízza magát a legmodernebb, drága szerkezetekre, ha meg kell állapítania, hogy érzi magát, mitől szenved egy állat. Jobban bízik a hagyományos módszerekben, még ha ez sokszor meglehetősen kellemetlen helyzetekkel is jár. A szívvel-lélekkel megírt, lebilincselő stílusú visszaemlékezéseket olvasva hamar kiderül, miért vált dr. Pol Amerika kedvenc állatorvosává. Akik pedig szerették Gerald Durrell könyveit, Jan Pol sem fog csalódást okozni. Minden állatbarát számára kötelező olvasmány! Mindazok, akik marhákkal foglalkoznak, őszintén örülhetnek annak, hogy ezek a jószágok nincsenek tisztában a saját erejükkel.

Timoleon Vieta egy kutya, kislányszemű, hűséges, okos korcs, aki gazdájával boldogan éldegél édes kettesben a festői Észak-Olasz dombvidéken.Az idillnek azonban csakhamar véget vet a titokzatos „bosnyák”, aki rábeszéli a gazdát, Cockroftot, hogy szabaduljon meg a kutyától…A lélekmelengető, eredeti stílusú könyv igazi remekmű. Melegen ajánljuk mindenkinek, aki szeret belelátni mások fejébe.

Nicholas Evans híres regényének és nagy sikerrel játszott filmváltozatának, A suttogó-nak a hőse valóban létezik: ő Monty Roberts, a világhírű tréner, aki ebben a könyvében életéről és munkájáról vall. Tizenhárom éves korában heteket töltött egyedül a nevadai fennsíkon, hogy megfigyelje a vadon élő musztángokat. Amit ekkor tanult meg kommunikációs módszereikről, örökre megváltoztatta az életét. Az igazi suttogó arról szól, milyen mélységesen szereti Monty Roberts a lovakat, és milyen tökéletesen érti őket. Forradalmian új, humánus munkamódszere meggyőző bizonyítéka annak, hogy ember és természet, ember és állat között erőszakmentes együttműködés és párbeszéd lehetséges.

A nemzetközi hírű suttogó, Monty Roberts televíziós műsoraiban és pillanatok alatt bestsellerré vált első könyvében már bebizonyította, milyen nagyszerűen tud kommunikálni a lovakkal, s szerte a világon sok ember láthatta személyesen is a „csatlakozás” módszerét népszerűsítő bemutatóit. Az azonban hihetetlennek tűnt, hogy szelíd módszerével egy vadlónál is sikert érhet el. Monty azonban Nevada sivatagos fennsíkján, hivatásos megfigyelők előtt bizonyította be, hogy képes csatlakozásra bírni egy vad musztángot is. Shy Boyjal való különleges kapcsolatának története nagy hatású és szórakoztató, megható és izgalmas olvasnivaló. Monty Roberts élményeiről szóló beszámolóját minden ember érdekes és lelkesítő olvasmánynak találhatja, akár lovagol, akár nem, és ugyanúgy beleszeret majd Shy Boyba, ahogyan Monty.

Meglátjuk. Megszeretjük. Hazavisszük, mert olyan édes… És a legtöbben nem tudjuk, mire vállalkoztunk. Ez a könyv olyan kutyás gazdik megfigyeléseit tartalmazza, akik már eltöltöttek egy bizonyos időt kedvencükkel, és megismerték a kutya és az ember békés egymás mellett élésének alapvető szabályait, törvényeit. Akinek van kutyája, már találkozott ezekkel a jelenségekkel. Akinek pedig nincs… Nos, most megtudhatja, mi mindenre kell felkészítenie magát, mielőtt hazaviszi azt az édes kis kölyköt, akit meglátott és megszeretett.

Bambi a rengeteg legmélyén, mogyorócserjék, som- és kökénybokrok, magas juhar- meg bükkfák védte zugban született. A kis őz botladozó lábakkal indult el az erdő úttalan útjain, és mind távolabb merészkedett. Bambival együtt tanul meg az olvasó önfeledten játszani és száguldani, élvezni a szabadságot. De megtanulunk félni is és keserűen tudomásul venni minden élet halandóságát. Salten költői prózája egyszerre szól gyermekekhez és felnőttekhez – mindannyiunk okulására és gyönyörűségére. Folytatása: Bambi gyermekei

Ahogy hajdanán Bambi, a népszerű állatregény hőse bársonyos bundájú kis őzgidából erős és okos bakká nőtt, úgy érik felnőtté a szemünk láttára két gyermeke, Genó és Gurri egyetlen év leforgása alatt. Anyjuk, a szelíd Falina oltalmazza őket, miközben fajtájuk életének szabályait tanulják a gyönyörű és könyörtelen természet ölén. Ám életüket vérengző vadak fenyegetik, és náluk is veszélyesebb Ő, az ember, aki néha távolról öl a Dörgőkézzel, máskor viszont a jóságos gondviselés szerepében lép fel. Nehéz volna e rejtelmek közt eligazodni, de Bambi, aki az erdei őzek fejedelme lett, messziről figyelemmel kíséri gyermekei életét, védi, neveli és oktatja őket. Mire letelik az esztendő, a félénk és túl óvatos Genóból bátor bak, a kis család elismert feje lesz, aki így vidám és vállalkozó szellemű kis húgával, Gurrival együtt végre önálló életet kezdhet. Előzménye: Bambi

Firmin, a patkány, alkoholista anyától született egy bostoni antikvárium alagsorában, a Finnegans Wake lapjaiból készített vackon. A körülmények kényszerítik rá, hogy falni kezdje a könyveket – eleinte csak a szó szoros értelmében, aztán olvasni is megtanul. Fogékony az irodalomra és a tudományokra, az esztétikumra (főleg a szép nőkre), a haladó ideákra, de sajnos nincs kivel megosztania élményeit és megvitatnia az elképzeléseit; saját fajától elidegenedve emberként szeretne élni, az emberek szeretetére és tiszteletére vágyik. Tudja, hogy bár a lelke szép, patkányteste iszonyatot ébreszt, ezért nagy körültekintéssel tervezi meg a kapcsolat felvételét. Mindeközben az olvasó lassan gyanút fog, hogy talán nem is egy patkányról szól ez a könyv.

Visszaváltozzék vagy sem? Ez az, amire Minna, aki titokzatos körülmények között változott át macskából lánnyá, sehogyan sem tud válaszolni. Sok izgalmas kérdésre azonban tudja a választ, a Macskahírügynökség jóvoltából. Az értékes és érdekes híreket a fiatal újságíróval, Tibbével osztja meg, hálából, amiért az befogadta. A félénk fiúra nagyon is ráfér a súgás, mert unalmasnak tartott cikkei miatt elbocsátás fenyegeti. Tibbe, titkos hírforrásainak köszönhetően sztárriporter lesz, aki már a városka nagyhatalmú dezodorgyárosától sem fél. De győzhet-e az igazság egy ilyen befolyásos emberrel szemben, még ha egész macskakülönítmény siet is a segítségére?

„…Járom az ösvényt. Figyelek, nézelődöm, csodálkozom és gyűjtöm a többnyire hétköznapi, de számomra mégis oly kedves élményeket. Minden tavasszal újra örülök, amikor az első fülemülét meghallom, elbűvölve állok a pipacsoktól pirosló vagy a margarétáktól fehérbe öltözött rét előtt, és gyermekkorom óta nem tudom eldönteni, hogy ha választanom kellene, a nappali pávaszemet vagy az Atalanta-lepkét tenném az első helyre. A könyvben szereplő írások egy része rövidítve elhangzott a Magyar Rádió Oxigén című műsorában, másokat naplóimat lapozgatva írtam meg, de vannak egészen friss, még "meleg” írások is…" Schmidt Egon

Az állattörténetek egyik legszebbikét Anna Sewell (1820-1878), angol írónőnek köszönhetjük. Társai, barátai voltak az állatok. Krónikus betegsége miatt már gyermekkorától élete összekapcsolódott pónijával. Csak pónifogaton tudott kimozdulni otthonából, így hőse, a póni, a legközvetlenebb ismerőse volt, „akin keresztül látta a világot". Egyetlen, világhírű műve a Fekete Szépség a gyermekirodalom klasszikusa, egy ló önéletrajza. Könyvét a világ számos nyelvére lefordították. A rendkívül intelligens, gyönyörű ló, életében többször gazdát cserél, és ennek során sok emberi rosszal, gonoszsággal, kegyetlenséggel találkozik. A könyv rólunk, emberekről is szól, morális tisztasággal tanítva azt, hogy feladni soha nem érdemes. Fekete Szépség története a jó győzelmét ünnepli a rossz felett, és erősíti bennünk azt a hitet, hogy érdemes „embernek" maradni elembertelenedett világunkban. Sewell főhősének sorsa is végül jóra fordul, és eljut a szerető gondoskodáshoz.

Nem mindenki tudja, hogy a 101 kiskutya c. film forgatókönyve ebből a bensőséges hangulatú, csodálatos meseregényből készült. A filmeknél gazdagabb, meglepetéseket tartogató történet inkább a nagyobb gyermekekhez, sőt az érzékeny szívű felnőttekhez szól, s jóval több szereplőt ismerhetünk meg belőle. Az angol írónő mind a kutyákra, mind az emberekre jellemző tulajdonságokkal fölruházott kutyahősei örökre az olvasók szívébe lopják magukat. Folytatása: A kutyák csillaga.

A gyűjtemény hatvan olyan hétköznapi kutyáról szól, akik bebizonyították magukról, hogy csodákra képesek. Olvashatunk kis termetű, fajtatiszta kutyákról, akik útonállókat tartóztatnak fel; rendkívül gyors észjárású ebekről, akik egész családokat mentenek meg életveszélyes tüzekből, és olyan kitartó vándorokról is, akik hazatérnek akár több száz kilométer távolságból is, veszélyes körülményeket leküzdve. Olvashatunk szívszorító történeteket is, amelyekben a kutyák a fizikai világ határain túlról kommunikálnak – és teremtenek kapcsolatot – gazdáikkal.

Ez a döbbenetes, ám valóságos, az állatok hihetetlen, természetfeletti képességeiről szóló történeteket tartalmazó izgalmas gyűjtemény bizonyosan lebilincsel és felkavar valamennyi állatbarátot. Találunk itt szívmelengető elbeszéléseket állatokról, akiknek titokzatos előrelátása megmentette gazdájuk életét, megmutatva azt, hogy az emberek és állatok közötti szoros kötelék távolságokon, időn, sőt még a halálon is átívelhet. Olvashatunk továbbá a perzsa macskáról, aki 2400 kilométert gyalogolt, átszelve Amerikát, hogy megtalálja gazdáit; a hűséges juhászkutyáról, aki tizenkét hosszú éven át a kórház előtt várt elhunyt gazdájára; a malacról, aki kirohant a forgalmas útra, hogy segítséget szerezzen gazdájának, aki szívinfarktust kapott; Scottie-ról, a kutyáról, aki visszatért a sírjából, hogy megmentse gazdáit a tűzhaláltól.

Szász Imre nagy természetismerettel megírt, szép regényének hőse Basa, a borjú nagyságú, gyönyörű kuvasz. Gazdáját megölik, a házat felégetik. Ő a nádasba menekül, s attól fogva a vadvilág ezer veszélye között farkasok módjára él. Erős, ügyes és eszes: sokat megtanul a vadon törvényeiből. Itt hozza világra kölykeit is, s az öt kutya egy idő után a környék juhászainak réme lesz. Az író részletesen bemutatja a kis család életét, a kölykök első megnyilvánulásait, fejlődésük szakaszait, viszontagságaikat, izgalmas kalandjaikat és a megélhetésért vívott harcukat. A szerző az állatvilág pontos megfigyeléséről, a természet alapos ismeretéről tanúskodva, élethűen ábrázolja a nádas világát, emberközelbe hozza a kutyák, farkasok és az ott élő valamennyi állat életét, vonzó képekben, tájleírásokban eleveníti meg a nádast és az ingoványt. A regény izgalmas cselekménye, magával ragadó stílusa miatt gyermekek és felnőttek számára egyaránt érdekes olvasmány.

Az Én és a kutyám nélkülözhetetlen kézi könyv minden – gyakorló vagy reménybeli – kutyatulajdonosnak, de hasznos munkaeszköz a tenyésztők számára is. A nemzetközi hírű állatorvos szerző nem egyszerűen „használati utasítást” ad négylábú kedvenceihez: mondandójának alfája és ómegája, hogy a kutyának létszükséglet az ember, de az embernek is ritkán akad hűségesebb kísérője, kezesebb segítője, megértőbb barátja, mint az okosan nevelt és szeretettel gondozott kutya. – 70 kutyafajta bemutatása színes képek segítségével, a hivatalos fajtaszabvány szerint. – Betegápolás, egészségvédelem: egyszerű diagnosztikai folyamatábrák, útmutató a gyakoribb „kutyabajok” otthoni gyógykezeléséhez. – Sok száz hasznos tanács a kutya kiválasztásához, kiismeréséhez, tanításához, etetéséhez, elhelyezéséhez, szőrzetének ápolásához. Gál Erzsébet könyvtáros ajánlásával.

Pablo Urbányi, aki egyetemi tanár Ottawában, spanyol nyelvű argentin írókén szerzett világhírnevet, Magyarországon született 1939-ben. Szüleivel hétéves korában emigrált Argentínába. Írásait a latin-amerikaiságba oltott közép-európai groteszk hangulata jellemzi. Gabriel García Márquez és Örkény István rokona. Silver című szatirikus regénye egy intelligens majom keserédes karriertörténete a méltatlan emberek között... A képmutató felszínes fogyasztói társadalmat kigúnyoló mű 1993-ban bekerült az argentin Premio Planeta irodalmi díj döntőjébe.

A szerelmes delfin, Egy kutya kutatásai, Gyilkosság, Az elefánt sétája, Hörcsög a díványban, Bob, az oroszlán… és még negyven lenyűgöző, megkapó, különleges, izgalmas, derűs, illetve szívszorító történet világhírű írók tollából. Válogatta: Veress István

Amy mindig is vágyott egy cicára, de anya és apa úgy gondolja, hogy még túlságosan kicsi hozzá. Így hát ujjong örömében, amikor egy harmatos reggelen egy pici cicát pillant meg a kertben. A kiscica borzasztóan sovány, és nyakörve sincs, ezért Amy úgy véli, bizonyára nincs otthona. Rögtön el is nevezi Csöpinek, a reggeli harmatcseppekről. Csöpi először félénken viselkedik, ám lassan bízni kezd a kislányban, aki finom falatokkal eteti és megadja neki mindazt a törődést, amelyre oly nagy szüksége van. De vajon Amy meddig tarthatja titokban Csöpit a szülei előtt? Szörényiné Kis-Gergely Lilla könyvtáros ajánlásával.

Hubert Géza Wells filográfiája Homoki Nagy István klasszikus állatfilmjével, a kétrészes Cimborákkal kezdődik, és csupa közkedvelt produkciót tartalma, mint például a doktor Dolittle első filmváltozata, az Elza kölykei, az Afrika expressz, a Távol Afrikától, és a Ragadozók. Idomított oroszlánjai, kutyái, csimpánzai és orangutánjai olyan sztárok mellett játszottak, mint Robert Redfort, Meryl Streep, Val Kilmer, Matthew Broderick, Helen Hunt és Ursula Andress. Memoárjába Well legkalandosabb forgatásait, nem mindennapi életének legizgalmasabb eseményeit osztja meg az olvasókkal.

A nevem Justine Meade, és életem negyvenhárom éve alatt csupán maroknyi ember volt, akit szerettem. Nem, ez túlzás. Kettő. Ketten voltak, akiket az ostobaságom és az önzésem miatt elveszítettem. Az egyik a fiam volt. A másik a kutyám. Justine Meade élete veszteségek sorozata. A listán szerepel az édesanyja, az otthona, sőt még a fia is. Az egyedüli társa, akire mindenben számíthat, Mack, a szürke-fekete sheltie. Ám amikor felkerekedik vele, hogy visszatérjen gyerekkora otthonába, ahol huszonöt éve nem járt, az úton egy végzetes hiba elszakítja őket egymástól. És ahogy az autópálya kilométerei egyre nőnek közöttük, úgy fogy Justine esélye arra, hogy kétségbeesett akarása ellenére is valaha megtalálja imádott kutyáját. Ed és Alice Parmalee a saját veszteségüket gyászolják. Hét évvel azután, hogy a lányuk már nincs velük, együtt élnek, de kerülgetik egymást és a kimondhatatlan fájdalmukat, s képtelenek a közöttük tátongó szakadékot áthidalni. Ám amikor rátalálnak egy szürke-fekete kutyára az út mellet, közösen döntik el, hogy magukhoz veszik. Megingathatatlan hűségével, elképesztő megfigyelőképességével és csalhatatlan megérzésétől vezérelve Mack képes arra, hogy összehozza az embereket. Legyen akár Justine partnere, akár egy család életének új szereplője, olyan, mintha ez a kis shetlandi pásztorkutya arra született volna, hogy boldoggá tegye a körülötte lévőket. Mindenkinek szüksége van Mackre. De vajon kihez tartozik ez a táncoló kutya?