Lamour Harringtonnal másodszor fordult elő, hogy elveszítette a szeretett férfit. Tizenhét éves volt, amikor apja titokzatos körülmények között eltűnt. Amikor a férjét is utoléri a végzet, úgy érzi, elárulták, és visszatér a kis házba a buja növényzetű Amalfi-parton, ahol gyermekkora legboldogabb éveit töltötte apjával. Csakhogy a mesés partszakaszon magányosan álló házikónak szintén megvannak a maga titkai, és hiába a szikrázóan kék tengeren ringó bárkák és a mindent betöltő citromillat, Lamour kénytelen szembenézni az igazsággal. Vajon apja halála valóban baleset volt? Vagy rejtegetett valamit, és ez vezetett idő előtti távozásához? Eközben valaki biztos akar lenni benne, hogy Lamour nem fedi fel az idilli, mesés part titkát. Az asszony életébe belép két rejtélyes, erőteljes férfi, és miközben köztük vívódik, rájön, hogy a múlt olyankor tér vissza, amikor az ember legkevésbé várná. Lamournak le kell számolnia kétségeivel, mert csak így szedheti össze a bátorságát, és élhet teljes életet. Kálóczi-Bognár Ágnes könyvtáros ajánlásával.

Lenyűgöző családregény szeretetről, becsületről, árulásról. Paloma édesanyja valaha a párizsi opera balett-táncosa volt, ám ő hiába szenteli életét a táncnak, nem veszik fel a balettkarba. Egy napon azonban titokzatos spanyol kísértet látogatja meg, hogy átadjon neki egy pár arany fülbevalót. A lány fejében egymást kergetik a kérdések: Mit akar tőle a szellem? A nagymamája miért gyűlöli annyira a flamencót? És miért utasították el a jelentkezését a tánckarba? A flamencónak köszönhetően rátalál a szerelem, nagyanyja meséiből pedig megismeri a gyökereit és a családja múltjában rejtőző sötét titkokat. A Flamenco Párizsban hű képet fest a női lélekről, ahogy egy család történetén keresztül bemutatja, milyen szélsőséges dolgokra hajlandóak a nők a szerelem és a szeretet jegyében. Minden részletében szenvedélyes elbeszélés a flamenco lényegéről, a „démonról”, mely ötvözi a belső erőt és a lelket a tánc és a zene ritmusával, ugyanakkor izgalmas bepillantás a balett világába. Felejthetetlen történet gazdag történelmi háttérrel a polgárháború dúlta Barcelonából és a 70-es évek Párizsából. Bognár Csilla könyvtáros ajánlásával.

Az alig negyvenes, rendkívül népszerű olasz író, a legrangosabb olasz irodalmi díj, a Premio Strega tavalyi nyertese, akinek könyvei már negyvenöt országban olvashatók, eddigi legnagyobb sikerét ezzel a regénnyel aratta. A történet egy közelebbről meg nem határozott aprócska dél-olaszországi faluban és környékén játszódik 1978 kegyetlenül forró nyarán. Egy napon az egyik gyerek, Michele iszonytató felfedezést tesz egy határszéli elhagyatott, omladozó ház pinceüregében. Annyira megrémül attól, amit – jobban mondva akit – talál, hogy el sem meri mondani a társainak. Az apjával szeretne róla beszámolni, de az sosem ér rá: kamionos, sokat van úton, mindig fáradtan tér haza. Michele titokban vissza-visszatér az üregbe. Rémületén felülkerekedik a segíteni akarás. Egyre bátrabb, egyre találékonyabb, egyre céltudatosabb. De közben otthon is furcsa dolgok történnek. És szörnyű történet dereng fel Michele előtt, melyhez éppenséggel a saját családjának is köze van. Sikerül-e megbirkóznia ennyi titokkal, és sikerül-e közben kimenekítenie a pinceüreg szenvedő foglyát a halálos veszedelemből? A félelem arcait a gyerekek világában Mark Twain-ien otthonos Ammaniti úgy mutatja meg, olyan észrevétlenül és érzékenyen, hogy az a felnőtt embert is mellbe veri. Az izgalmas regényből készült filmet néhány évvel ezelőtt a magyar mozik is sikerrel játszották. Osvald Éva könyvtáros ajánlásával.

A Vadhattyúk – a huszadik századi lidérces kínai történelem három asszony sorsában elmesélve. Memoár és családtörténet: háromnemzedéknyi nagycsalád históriája. A szerző nagyanyja életének elbeszélésével kezdi, aki egy kínai hadúr ágyasa volt, majd egy bölcs és türelmes mandzsu orvoshoz ment feleségül, anyja történetével folytatja, aki a hívő kommunisták generációjához tartozott, s végigjárta a lelkesedés, a gyötrődés, majd a meggyötretés és a végső kiábrándulás stációit. Férjével, a hajlíthatatlan kommunistával ellentétben ő túléli azt a temérdek iszonyatot, amit a kínai szocializmus és a kulturális forradalom még a pártelit tagjai számára is tartogatott. Az író pedig fiatal leányként maga is megtapasztalja, mit jelent vörösgárdistaként felvonulni Pekingben, mint „bírálati gyűlés”-en társainak céltáblája lenni, vagy „mezítlábas doktor”-ként falura menni… Mao Ce-tungnak sikerült a valóságban túlszárnyalnia Orwell fantáziáját: az a tömény borzalom, amit a kommunizmust a keleti despotizmussal ötvöző Mao a föld lakosságának egynegyedére zúdított, páratlan a történelemben. A világ egyik legrégebbi kultúrájának emlékeit majdnem teljesen megsemmisítette, a hatalmas országot egyetlen összefüggő, sajátosan kínai lágerré alakította. Arról a Kínáról, amely itt az olvasó elé tárul, még csak sejtelme sem lehetett senki külföldinek, sem szorgalmas újságolvasónak, sme másnak, de talán még a szakembernek is csak módjával. Chang könyve, mondhatni, hosszan elnyújtott kiáltása, immár nem a mélységből, hanem a mélységről – a vérrel festett írásjegyes, Maót dicsőítő vörösgárdista-zsebkendőről, a gondolatellenőrzés legrafináltabb formáiról, s nemkülönben arról, hogy embernek maradni és szeretni igenis lehetséges a pokol legmélyebb bugyrában is! A Vadhattyúk – szenvedések láncolata és apró, ritka örömök, kiszolgáltatottság és lélegzetelállító bátorság, megaláztatások és lelkierő. Hihetetlen, de hiteles történetek, személyes élményből fakadók, vagy hallottak, hol érzelmesek, hol szikárak. „Nyugodt és mértéktartó kínai történelem, de sikerkönyvként olvastatja magát. Egyszerűen letehetetlen.” – írja a könyvről egyik amerikai kritikusa. A Vadhattyúk valóban világsiker: eddig huszonöt nyelvre fordították le, Angliában elnyerte Az Év Könyve díjat, és csak a papírfedeles kiadásból egymillió példány fogyott. Pánczél Edit könyvtáros ajánlásával.

Carol és férje, Miche, hosszú távollét után érkezik haza provence-i birtokukra, azt remélve, hogy együtt tölthetik a nyarat. De váratlan sorscsapás éri őket, s Carol egyedül marad. Nem lehet tudni, mit hoz a holnap. A Boldogság és Provence lapjain nem csak hősnőnk olívaligeteiben, de a birtok határát átlépve abban a mesés világban is kalandozhatunk, amelyet vadászok, költők, méhészek és vaddisznók népesítenek be. Miközben a trubadúrok emlékeinek nyomába eredünk, megnyílik előttünk a szépséges, ám olykor embertelenül kegyetlen Provence szíve, míg az állhatatos Carol a gyönyörű természet, a csodálatos dél-francia táj meg a bőséges szüret segítségével újra rátalál a boldogsághoz vezető útra. Buzsicsné Szabó Eszter könyvtáros ajánlásával.

„… és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.” Így végződik a klasszikus mesék többsége. Hogy mi van a happy-end után, állítólag senkit sem érdekel. Carol Drinkwater ezt másképpen gondolja. Hiszen valójában mindenki tudja, hogy a boldogság megszerzése, csupán egyetlen diadalmas pillanat. Az írónőnek ezt sikerült elérnie. Hosszú évekig tartó magányos árválkodás és „hajléktalanság” után – sikeres színésznő- és forgatókönyvíróként, londoni lakástulajdonosként, számos tiszavirág életű szerelmi kapcsolattal a háta mögött – megtalálta az „igazit”, és rálelt álmai otthonára is, a Cőte d’Azurön. Már csak egy „jelentéktelen apróság” volt hátra: megtartani és élvezni mindezt. Mint legújabb regényéből kiderül, a hétköznapok monotóniája és a sors keserű csapásai elkerülhetetlenül belezavarnak a legtökéletesebb idillbe is. Ha hagyjuk. Drinkwater arra mutat érzékletes példát, hogyan lehet szembeszállni a sorssal, és foggal-körömmel, vagy inkább ásóval-lapáttal megvédelmezni azt, ami az ölünkbe hullott. „Az olívaszüretelés nekem terápia. Egyesek kötnek vagy hímeznek; én pedig olajbogyót termesztek, szüretelek és sajtolok. Élvezem, hogy kipirul az arcom a levegőn, hogy töredezett körmeim alatt föld feketéllik, hogy beszívhatom a nyirkos talaj fanyar illatát, hogy madarak dalolnak körülöttem, élvezem a kerti élet egyszerűségét és hitelességét. Itt mindennek van értelme, helye; itt nincs szükség okoskodásra, csak elkötelezettségre és fáradozásra. De még ezt is élvezem: hogy inam szakadtáig dolgozhatok.” Buzsicsné Szabó Eszter könyvtáros ajánlásával.

Aranypart, Cannes – varázslatos helyszín egy varázslatos szerelemhez. Carol Drinkwater ír származású forgatókönyvíró színésznő, és Michel, a francia televíziós producer szenvedélye egy gyönyörű hegyi villában bontakozik ki. A századelőn épült Appassionátát és a hozzá tartozó, minden elképzelést felülmúlóan gazdag vegetációval bíró olívafarmot meglátni és megszeretni egy pillanat műve, ám belga milliomos tulajdonosától megvásárolni már korántsem annyira egyszerű ügy. De a szerelem minden akadályt legyőz, s a népszerű páros végül is megszerzi a vágyott helyet, amely életük változatos európai és tengerentúli helyszínei között biztos révet, ellazulást, soha meg nem unható illat- és színkavalkádot kínál számukra. A francia Riviéra nem mindennapi arca a zsúfolt partszakasztól mindössze tíz perc autóútra: a Szerelem és Provence az olívaolaj, a dél-francia mentalitás, a szüntelen változó természet, a küzdés és a villámcsapásszerű, ám tartósnak bizonyuló szerelem regénye. Buzsicsné szabó Eszter könyvtáros ajánlásával.

Négy barátnő: Dóra, Gabi, Szilvi és Judit. Tizenévesen Budapesten, egy mámoros és tragédiába torkolló buli után fogadalmat tesznek, hogy elhagyják az országot. Máshol kezdenek új életet, ahol a múlt nem éri el őket. Megesküsznek: tizenhét év múlva újra találkoznak… A sors négyüket a négy égtáj felé veti: Dóra a földi paradicsomban, Bali szigetén köt ki, de ott is csak élete szerelmére gondol. Szilvi titokban regényt ír, melyben barátnőinek is fontos szerep jut, Gabi két sikeres férfi között őrlődik, Judit pedig megszerzi magának azt a pasit, akiről korábban csak csendben álmodozott… Tizenhét év telt el, közeledik a nagy találkozás… Vajon megtalálták a boldogságot? Elárulhatják-e egymást a barátok a szerelemért? Mit rejt a titokzatos közös múlt, és van-e feloldozás? Salamonné Vadász Tímea és Szörényiné Kis-Gergely Lilla könyvtárosok ajánlásával.

Elizabeth Gilbert önéletrajzi regénye spirituális utazásra hívja olvasóit, vele együtt tanulhatjuk meg, mit jelent megismerni, megszeretni, és ha kell, elengedni az embereket. Elizabeth harmincas, sikeres nő – volt. Gazdag férj, álomház, fényes karrier. Egyik pillanatról a másikra az élete mégis romokban hevert, látszólag ok nélkül. Egy szörnyű válás és az azt követő depresszió után, megmérgezett kapcsolatokkal a háta mögött nekivágott a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől. Zarándoklata Itáliába, Indiába és Indonéziába vezet, ahol olasz dzsigolók, indiai guruk, indonéz gyógyítók között bizonyítja, hogy mind a boldog pillanatokat keressük, akármelyik szegletében élünk is e világnak. Őszinte, humoros és mély érzelmű könyve mindannyiunknak szól, akik ébredtünk már úgy, hogy „ettől a naptól kezdve változtatok az életemen”. Egy nő, aki nem akart többé megfelelni. Egy nő, aki elengedte a jelenét, és megtalálta a boldogságát. Egy nő, akiben magunkra ismerhetünk. Buzsicsné Szabó Eszter könyvtáros ajánlásával.

Harold Fry nemrégiben vonult nyugdíjba, napjai szinte egyformán telnek, egészen addig, míg levelet nem kap egy régi ismerősétől, Queenie Hennessytől. A nőtől, akit 20 éve nem látott, és aki most a halálos ágyából írt neki. A férfi gyors választ fogalmaz, majd a levéllel elindul a sarki postaládához, amivel kezdetét veszi egy valószínűtlen utazás. Harold Fry elhatározza, hogy majd kilencszáz kilométert gyalogol Kingsbridge-től a Berwick-upon-Tweedben található otthonig, mert hisz abban, hogy amíg ő gyalogol, Queenie Hennessy élni fog. Vitorláscipőben és könnyű kabátban vág neki a tájnak és a sürgető küldetésnek. Útközben varázslatos figurákkal találkozik, akik felszabadítják régóta szunnyadó lelkét és benne a reményt. Megrohanják az emlékek: ahogyan először táncolt feleségével, Maureennal, az esküvőjük, az apaság öröme, és miközben emlékezik, lassan megbékül a veszteségekkel, a mulasztásokkal is. Osvald Éva könyvtáros ajánlásával.

Az erdélyi Gyantán – a regénybeli Egyházason –, mint annyi szomorú helyén a világnak, ártatlan emberek estek áldozatul a faji, a vallási, a nemzetiségi gyűlöletnek. Akkor és ott, a második világháború vége felé, éppen magyarok, 1944 szeptemberében gyerekeket, öregeket, asszonyokat és életerős férfiakat válogatás nélkül állítottak a kivégzőosztag elé. Az író az ügy kivizsgálására kirendelt két román jogász, a bíró és az ügyész szemszögéből láttatja az eseményeket. A rettegő túlélők elejtett szavaiból, összeszorított szájú hallgatásából, gyanakvó pillantásaiból és a megszólaló bűnösök védekezéseiből és vádaskodásaiból idézi föl a drámai pillanatokat. Sokféle nézőpont ütközik egymással a regényben, hiszen még a két román jogász sem ért egyet a bűntett megítélésében, mint ahogyan abban sem, hogy érdemes-e felszínre hozni az eseményeket, vagy jobb lenne elhallgatni. A két nyomozó jogász fölött is összecsapnak az indulatok: a fővárosban a hatalomért és Erdély északi részének újra megszerzéséért folyó küzdelmek során ellenvélemények alakulnak ki a nyomozásról. S eközben a bűnösök egy szanatóriummá átalakított szállodában élnek inkognitóban, illetve halottá nyilvánítva, hogy a nemzetközi botrányt elkerüljék. Egyszer csak betoppan közéjük a két jogász, és kezdetét veszi a veszedelmekkel teljes, szívós, könyörtelen párharc a jog képviselői és a jog megtiprói között. Osvald Éva könyvtáros ajánlásával.

Maderspach Viktor Erdély szülöttje volt, valamikor hatalmas birtokok ura, hiszen a Zsil völgyének vidéke, a Retyezát és a Páreng-havasok jó része a Maderspach-birtokhoz tartozott. Ebben az elhagyatott vadon világban nőtt fel, itt szívta magába a természet iránti szeretetet, és itt tanulta meg, mit jelent a szabadság, mit jelent imádni a szülőföldet. Az első világháború kitörésekor az elsők között jelentkezett harctéri szolgálatra, a háborúban merész és rendkívüli megbízatásokat hajtott végre. Amikor 1916 augusztusának legvégén Románia megtámadta Erdélyt, Maderspach Viktor – aki éppen odahaza volt szabadságon – kieszközölte, hogy ne kelljen visszatérnie az ezredéhez, s mint a terepet kiválóan ismerő felderítő, önkéntes katonákból szervezett vadászezredével részt vett a betolakodók ellen vívott súlyos harcokban. Az igazi gerilla harcmodort követő, mindenre elszánt csapatával végrehajtott sikeres akciói nagyban hozzásegítették a hadvezetést ahhoz, hogy gyorsan és csúfosan visszaszorítsák Erdélyből a hódítókat, majd Bukarest elfoglalása után a demoralizált ellenséget a Fekete-tengerig üldözzék. Maderspach Viktor könyve ennek az időszaknak a személyes történelmét beszéli el. Az olvasmányos írás értékes forrásanyaga az I. világháború történeti kutatásainak. A műből a háború természetrajzát a hivatalos történetírásnál jóval plasztikusabban, őszintébben ismerhetjük meg, nem csak azokra a mozzanatokra tér ki, amelyek a borzalmakat példázzák, hanem megmutatja a világháború mindennapjainak élményeit, lehetséges pozitívumait is. Nem utolsó sorban pedig a könyv felmutatja egy kiváló képességekkel rendelkező rendkívüli ember sziklakemény jellemét, izzó hazaszeretetét és roppant eredeti személyiségét. Musztács Krisztián könyvtáros ajánlásával.

Három fiatal nő közös gyermekkoruk helyszínén találja magát újból, és egy tengerparti fogadóban kénytelenek átvészelni egymás társaságát. Az unokanővéreket egy megrendítő bejelentés kényszeríti arra, hogy ismét szembenézzenek egymással és saját magukkal, majd az idilli kisvárosban újraértékeljék az életüket. Isabel házassága romokban van, és egyáltalán nem biztos abban, hogy maradt még bármi, amiért érdemes küzdenie. June a hétéves kisfiának tett ígéretét igyekszik beváltani, miszerint felkutatja a soha nem látott apját de fogalma sincs, hogyan lásson neki a keresésnek. Kat pedig egy életre szóló elhatározás előtt áll, miközben abban sem biztos, hogy egyáltalán ebben a kis kikötővárosban akar-e maradni. A gyerekkoruktól fogva egymással rivalizáló lányokat egy tragédia hozza össze ismét valamint nagynénjük, Lolly, aki a fogadója filmklubjában Meryl Streep-filmeket vetít. Salamonné Vadász Tímea könyvtáros ajánlásával.

A „Toszkana bölcsessége” kísérlet arra, hogy emlékeztessük magunkat az élet határtalan szeretetére, az egyszerű dolgok adta izgalmakra, a mindennapok ünneplésére, az örömre, amit az emberektől kapunk, és az örömre, amit mi magunk adunk. Máté Ferenc nem egy karosszékben ülő, a bölcsesség gyöngyeit szóró dilettáns egy toszkán villa kandallója mellől, hanem egy valóságos felfedező, aki megélte mindazt, amiről ír és beszél. Amikor barátainak Toszkánát említi, általában vágyakozó sóhajtással reagálnak. Ha szégyenlősen hozzáteszi, hogy egyébként a hegyek között olajfák és egy szőlőültetvény árnyékában él, a megszokott reakció az, hogy „én is erről álmodom.” Az író nem titkolt célja, hogy felébressze a bennünk lakó toszkánt napjaink viharos és durva időszakában. Leckéket kapunk tőle, sőt keserű pirulát is egy kanál mézben, mert Máté Ferenc megmutatja, hogy az ÁLOM nem arról szól, hogy HOL, hanem arról, hogy HOGYAN. Természetesen megkapjuk a receptet, hogy mi is részesei lehessünk a tökéletes elégedettségnek. Az összetevők: béke, nyugalom, természeti szépség, családi összetartozás és persze az étel meg a bor. Toszkánában ennyi elég a valódi boldogsághoz. Ez a könyv nem pusztán egy memoár az áloméletről Toszkánában, hanem egyben felhívás is, hogy minél előbb lépjünk ki abból a nyomasztó életből, ami körülvesz bennünket, és teremtsük meg saját idilli környezetünket, amiben végre mis is élvezhetjük a mindennapok egyszerűségét. W. Kovács Ágnes könyvtáros ajánlásával.

Olaszország kitörölhetetlen élmény. Az egyszerre régi és új ország lépten-nyomon ajándékokkal lepi meg az embert. Húsz éve történt, hogy Frances Mayes átlépte itáliai lakhelye, a Bramasole küszöbét. A ciprusok szegélyezte sétányok, a piazzák pezsgő élete, a román stílusú puritán templomok, a konyha és a gazdag történelem csábították Olaszországba. Öt csodálatos könyvet ihletett meg gasztronómiai, építészeti és kulturális élményekkel teli élete a Cortona melletti házban és utazásai során. Az írónő sorsa összefonódott Toszkánával, ahol igazi élet lakozik a városok vastag kőfalai között. Mélyen személyes hangvételű új memoárjában Frances Mayes ismét megosztja az olvasóval mindennapi életét az imádott Bramasoléban, valamint új szerzeményükben, az eldugott hegyi városka szélén megbújó, 13. századi mesebeli házikójukban. Az írónő új könyvéből ezúttal sem hiányoznak a receptek, hiszen házukban a friss alapanyagokból készült finom étel egyenlő az élettel. Miközben megismerkedünk Luca Signorelli festészetével, megtudjuk, hogyan készül a tégla alatt sült csirke, a fehérbabpüré fűszeres garnélarákkal, a cukkinis palacsinta és az elmaradhatatlan osso buco. Buzsicsné Szabó Eszter könyvtáros ajánlásával.

A könyv egyaránt nevezhető útleírásnak, szakácskönyvnek vagy társadalomrajznak, de leginkább regény. Frances Mayes naplószerűen beszéli el, hogy élete új párjával miként teremtettek igazi otthont a toszkánai Cortona melletti régi házban, és leltek második hazára Olaszországban. Az írónő egyszerre tudja rabul ejteni az olvasó gondolatait és érzékszerveit. A sültmalacárus, a zöldséges, a házvétel körüli hercehurca, a toszkán konyha megannyi fortélya, a pohárban megcsillanó bor ugyanolyan fontosságot kap, mint a történelmi, művészettörténeti, irodalmi kitekintés. Megjelenését követően a könyv több mint két évig folyamatosan szerepelt az amerikai bestsellerlistákon. Gál Erzsébet és Benke Dániel könyvtárosok ajánlásával.

Egy nyugati nő és egy keleti férfi szenvedélyes szerelme Egyiptom sivatagjainak izzó homokjában, ősi városainak hófehér palotái között. És egy titokzatos láda, benne egy száz évvel ezelőtti szerelem lassan feltáruló titkai, egy nyugati nő és egy keleti férfi legendás találkozásáról… Lenyűgöző történet szerelemről, barátságról, kultúrák találkozásáról és egy több ezer éves ország elmúlt száz esztendejéről. Vajon megtalálta-e a boldogságot egykoron Lady Anne, az előkelő angol úrilány, és megtalálhatja-e ma Isabel, a modern amerikai nő? És vajon lehet-e összefüggés kettőjük sorsa között? Egy Booker díjra jelölt regény, az irodalom, a szépség és az egzotikumok kedvelőinek. Pánczél Edit könyvtáros ajánlásával.

Széchenyi Zsigmond útinaplói nemcsak a forró trópusokra, Afrikába és Indiába visznek el bennünket, hanem „a magas Északra” is, Alaszkába, a hajdani legendás aranyláz hazájába. Vadászatilag ez az ország ismeretlenebb számunkra, mint Afrika: voltaképpen Széchenyi Zsigmond könyvéből ismerjük meg ritka nagy vadjait, a fehér hegyi juhot, a hatalmas jávorszarvast, az óriási csordákban vonuló caribout és a legnagyobb szárazföldi ragadozót, a kodiak medvét. És az ismerkedés módja itt is, mint a szerző minden könyvében, izgalmas vadászkaland, siker és balsiker, bosszúság és humoros epizódok. A vadászkalandok mellett és mögött azonban ott lüktet Alaszka élete, a csodálatos táj, emberek, szokások: mindaz, amit egy magyar utazó rövid útja alatt élményként magába szívhat és itthoni olvasóival közölhet. Pánczél Edit könyvtáros ajánlásával.

Villalonga, a regényíró, elbeszélő és lapszerkesztő a modern spanyolországi katalán művelődés egyik legnagyobb alakja. Főműve a Mallorcai udvarház a szerző baleári szigethazájának gyöngéd iróniával felidézett, megejtő világába vezet bennünket, hogy amúlt századi Párizs és Róma vonzó visszfényében, valami higgadt derűvel jelenítse meg a katalán kúriák édesbú alkonyát, a mallorcai arisztokrácia csendes anyagi-erkölcsi hanyatlását… Pánczél Edit könyvtáros ajánlásával.